Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

szociálliberális változata, az ugyancsak rendkívül meggyengült polgári radikaliz­mus, mintegy a kii/épen állt a polgári libe­rális gondolat és a szociáldemokrácia kö­zött. De budapesti központtal működek az új ellenzéki irányzatok is: az 1930-ban újra önállósodott Kisgazdapárt, a korszak de­mokratikus paraszti (és részben fővárosi értelmiségi) pártja; s a húszas évek máso­dik felében alakuló, majd jelentős intel­lektuális erőre szert tevő népi írók mozgal­ma, amely formálisan csak 1939-ben hozta létre egyelőre lényegében nem működő pártját, a Nemzeti Parasztpártot, de volta­képpen mindvégig metapolitikus szellemi irányzat maradt, ideológiájának közép­pontjában az elsősorban a paraszti nép fele­melését célul tűző, erősen kultúrkritikus „harmadik út" gondolatával. A szociálde­mokrácia az 1919 utáni években nagyerejű Dohnányi Ernő vezényel a Zeneakadémián 1930-35 „...a művészi zene hallgatósága viszonylag szűk polgári réteg volt.

Next

/
Thumbnails
Contents