Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig

vált — máig ható érvénnyel — az ország közepévé. Budavár mellett a Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) is jelentős építkezé­sek folytak. Illeszkedve a város megerősí­tését szolgáló tervekhez, a sziget déli vé­gében — a korábbi római erőd felhaszná­lásával — a johannita lovagok, északi vé­gén pedig az esztergomi érsek vára épült fel. Ugyancsak ekkor épült a ferences szer­zetesek kolostora, valamint a középkori Magyar Királyság egyik legfontosabb apá­cazárdája, a IV. Béla később boldoggá ava­tott lányának, Margitnak lakhelyül szolgá­ló ágostonos, később domonkosrendi apá­ca-kolostor. 26 Budavár felépülése után (O)buda és Pest veszített jelentőségéből. 1261-ben nevezik a korábbi Budát először Óbudá­nak (Vetus Buda), igaz, a névhasználat még sokáig ingadozó. A királyi udvar elköltözé­sével a város sok kereskedőt és iparost ve­szít, ami kihat a város további fejlődésére is. Pesten a várhegyre áttelepült németek helyére magyarok költöztek. Az iparosok egy része és a révészek továbbra is a néme­tek közül kerültek ki. A plébániatemplom mögött, a révkikötő közelében volt a vá­sártér. Bár Pest korántsem fejlődött oly lát­ványosan, mint Buda, de mint a folyó bal partjának legfontosabb átkelő- és vásárhe­lye, gyorsan újjáépült. A Ferenciek terén már 1288-ban állt a Szent Péter ferences kolostor. Tőle keletre pedig egy tágas tér, ahol a 16. században majd az állatvásárokat tartják. 2. 4. Budapest a késői középkorban Az Árpád-ház kihalása (1301) után a ma­gyar koronáért szinte minden fontosabb közép-európai dinasztia versenyre kelt. A koronát először a térség két legjelentősebb uralkodó családja, a nápolyi Anjouk (1301­1382) és a Luxemburgi-ház (1387-1437) viselték. Az Anjouk és Luxemburgi Zsig­mond uralkodásának másfél évszázada Magyarország sikeres integrálódási kísér­lete az európai centrumhoz. Ebben a folya­matban meghatározó szerep jut a városok­nak, amelyek fontos szerepet játszanak az európai kereskedelem lebonyolításában, s amelyek Zsigmond uralkodása alatt nyerik el országrendiségüket: azaz képviselőik a főurakkal és a megyei nemcsekkel együtt az országgyűléseken részt vesznek a tör­vényhozásban. Ezt követően a magyar trónon először je­lentek meg a Habsburgok (1437-1439), majd a század derekától, Hunyadi Mátyás uralkodása idején (1458-1490), a Hunyadi­ház tett kísérletet egy új közép-európai di­nasztia megalapítására. Ez az az időszak, amikor az ország déli határainál egyre fe­nyegetőbb veszélyt jelent a Balkán-félszi­getet ekkorra már uralma alá hajtó expan­zív Oszmán Birodalom. Ez a fenyegetett­ség is hozzájárult ahhoz, hogy a térség or­szágai hol a Habsburgok, hol pedig a Ja­gellók vezetésével — egymással perszoná­lis unióra lépve — megpróbálták erőforrá­saikat egyesíteni az oszmánok ellen. A kí­26. Gerd Bieget: Budapest im Mittelalter. Braunschweig, 1991. 27. Györffy: Budapest története az Árpád-korban. 308-309., 312-313. old.

Next

/
Thumbnails
Contents