Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
ÁGOSTON GÁBOR A kezdetektől a török uralom végéig
nulle századvégi átépítésig (1874—1896) sokat megőrzött középkori jellegéből. A két templom méretei jól tükrözték a két közösség eltérő gazdasági és társadalmi helyzetét. A „települési dualizmus" tükröződött abban is, hogy a városnak két piactere volt: a Szombathely téren a magyarok tartották hetivásáraikat, míg a mai Dísz tér környékén a németek országos vásáraikat. Jogi értelemben azonban nem volt különbség a két településrész lakói között, igaz, a város vezetésében a 15. századig a német 23 polgárok játszották a főszerepet. A német városrésztől délre eső területeken, a mai Szent György tér környékén, magyarok és zsidók laktak. A magyarok a városrész keleti részén a Szent János utcában, a Szent János ferences kolostor környékén, a zsidók a városrész nyugati oldalán, az akkori Zsidó utcában, ma Szent György utcában, ahol már ekkor állhatott zsinagógájuk. 24 A falakkal körülvett városba három kapu vezetett: északon a Szombat kapu, nyugatról a Zsidó kapu, keletről, a Duna felől pedig a Szent János kapu. A Szombat kapu környékén állhatott a Kammerhof, a pénzverő műhely. Az utcahálózat és az egységes telekrendszer tervszerű városalapítást tükröz. A keskeny, hosszúkás telkek utcafronti nagysága (9-10, 13-15 és 18-20 m) a vagyoni különbségeket mutató eltérő háztípusokra utal. A legvagyonosabbak házai az utcafronton többemeletesek lehettek. Az utcára nyíló boltozatos helyiségekben műhelyt, boltokat rendezhettek be. Ezután következtek a lakóhelyiségek, s a telek 23. Szűcs: I. m, 55. old. 24. Komoróczy Géza szerk.: A zsidó Budapest. Emlékek, szertartások, történelem. Bp., 1995.13. old. hátsó részében a gazdasági épületek, ahol a szőlő- és földműveléshez használatos eszközöket tárolhatták. A házak alatt többszintes pincerendszer húzódott. A városhoz a Várhegy alatt külvárosi települések csatlakoztak, amelyek a választott budai bíró (1264-ben már a király által kinevezett rektor) joghatósága alá tartoztak: északkeletre, a Duna felé a Várhegyen épült magyar városrész síkföldi meghoszszabbításaként, a magyarok által lakott Újbuda, később Szentpéter terült el. Dél felől, a Tabán és a Gellért-hegy között, a tatárjárás előtt Kisebb Pestnek vagy Kelenföldnek (Kreinfeld) nevezett német település alkotta Buda „váraljai külvárosát." Buda alapításával a magyar városhálózatnak egy eddig ismeretlen, új típusa jött létre, amelynél a város maga volt a „vár" (Castrum), szemben a korábbi típussal, amikor egy magaslati vár képezte a település központját, s e körül alakult ki maga a város, az előbbinek mintegy „váraljai" polgári településeként. Budavár erődített polgárvárosként vált rövid időn belül medium regnivé, azaz az ország közepévé (1250). Mint ilyen kapta meg 1255-ben a kéthetes (szeptember 1-15) országos vásár tartásának jogát, azt a kereskedelmi előjogot, amellyel korábban csak Fehérvár rendelkezett. A királyi kezdeményezésre tervszerűen alapított első magyarországi város, Budavár, tehát nem királyi rezidencia jellege, hanem az ország gazdasági-kereskedelmi életében betöltött szerepe folytán 25. Szűcs: I. m, 56. old., és Györffy: Budapest története az Árpád-korban, 307-308. old.
