Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

kutatás legjelentősebb bázisává; az intézmény 1896 és 1914 közt is komoly fejlődésen ment keresztül. A millennium évében a statisztika Budapesten 111 jelentősebb, tágabb vagy szűkebb körben nyilvános könyvtárat tartott számon. Nagy részük új alapítású volt, közülük alig 30 származott az 1867 előtti időszakból. Elli könyvtár összállománya 1 millió 600 ezer kötet körül járt; ebből 3 könyvtár (a Széchényi Könyvtár, az Egyetem és a Magyar Tudományos Akadémia könyvtára) mintegy 800 ezer kötetet őrzött. 1912 végén Budapest e 3 nagy könyvtára már 3 millió 200 ezer kötetet mondhatott magáénak. Az ország különböző részein működő valamennyi értelmiségi tevékenységnek, illetve szakmánként való összefogásuknak, i rá n y í tá s ti k n a k, be f o 1 yá so 1 á s ti k n a k nagy és 1873 után egyre növekvő jelentőségű intézményei lettek — bár korántsem közvetlen és tudatos, inkább közvetett és spontán módon — a tudomány egyes hivatásos vagy amatőr művelőit egyénileg összefogó tudományos egyesületek, és a tekintély szempontjából élükön álló, e társulatokhoz hasonlóan ugyancsak Budapesten székelő Akadémia. 1896-ban már 13 tudományos egyesület volt Budapesten, köztük a Magyar Jogászegylet (1879), a Magyarországi Néprajzi Társaság (1885), a Matematikai és Fizikai Társulat (1892). Tagjaik száma a millenniumra elérte a 15 ezret: legnépesebbek a természettudósok, a mérnökök és a történészek egyletei voltak. A jelentősebb budapesti tudományos társulatok sora 1900-ban a Magyar Filozófiai Társasággal, 1901-ben a Társadalomtudományi Társasággal bővült; csak 1911re alakítottak társaságot az irodalomtörténészek. A tudományos élet mércéjét hazai viszonylatban a századelőn már szinte kizárólagosan Budapest szintje jelentette, megfelelően annak, hogy tanszékei, kutatóintézetei, laboratóriumai, klinikái és közgyűjteményei, főleg pedig könyvtárai a Magyarországon elérhető legmagasabb tudományos színvonalat biztosították az itt dolgozók számára. A városegyesítés és a millennium közötti évtizedek rendkívüli mértékben megerősítették Budapest már korábban is vezető helyzetét a tudatformálásnak olyan, a korban leghatékonyabb eszközeit tekintve, mint a hírlap- és könyvkiadás. Budapestnek a kiegyezést követően megerősödő központi funkciói részint erőteljesen differenciálták a sajtót, részint a példányszámok emelkedését is előidézték, hiszen c funkciók egyre több embert érintettek Magyarországon, érdekeltté téve őket a velük kapcsolatos információkban is. A millennium évéről már pontos adatokkal rendelkezünk, melyek világosan mutatják a főváros kulcsszerepét: az országban megjelenő 999 lap közül 384 Budapesten jelent meg; e lapok postán szállított példányszáma megközelítette a 79 250 000-et — és ebből Btidapcsten 68 250 000 példány jelent meg. 1912-ben Magyarország 1913 időszaki sajtótermékének 40 százaléka, 775 Budapesten jelent meg; a „belfogyasztásra" postán szállított időszaki sajtótermékek ekkorra már 182 millióra felnőtt hatalmas tömegéből 68 százalék, azaz 124 millió példány Budapestről indult el útjára. A századelőn jelentek meg — a kor időszaki sajtójának legjellegzetesebb és legsajátosabb budapesti termékeiként — az olcsó bul-