Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

várlapok; az 1910-től megjelenő 715; Est minden eddiginél szélesebb (már a napi 200 ezres példányszámot is megvásárló) tömegek igényeit kiszolgálva a háború előtti magyar sajtó legolvasottabb lapja volt. A sajtó pedig már a 19. század végén is egyre inkább azt tette meg az ország nyilvánossága elé vitt közüggyé, ami Budapesten zajlott: politikai intrikákban éppúgy, mint bűnözésben vagy kultúrában és az élet városiasodásának és polgárosodásának minden vonatkozásában. A városnak ezt a nyomtatott betűn át érvényesülő hatását csak növelték a budapesti könyvkiadás és könyvkereskedelem már a nyolcvanas években jelentkező új típusai, melyek mögött ott állt a fővárosi kiadók nagy tőkéje, saját nyomdái, stabil napilapjai, folyóiratai, s a Budapesten készülő könyvet az ország legszélesebb tömegeihez voltak képesek eljuttatni. A könyvkiadás és lapkiadás Budapesten történő összpontosulása e lapok és kiadók köré tömörítette az ország minden irodalmilag és zsurnalisztikáikig értékes elemét. A magyar irodalom budapestivé válása, illetve ami ezzel egyenértékű: modern, városias polgárosodása, a kibontakozó polgári társadalomszerkezetbe való beilleszkedése felé — mind az irodalom társadalmi körének tágítása, mind az irodalom e társadalomszerkezet problémái iránti érzékenységének kialakítása révén — igen jelentős lépés volt az irodalom szavát a társadalom felé közvetíteni képes intézmények budapesti összpontosulása. Ez volt talán a kor magyar irodalmát ért legjelentősebb hatás. Budapest színházi életében az 1873 és 1896 közötti korszak egyfajta differenciálódást indított meg. A hatvanas évek végén felmerült egy nagyszabású népszínház alapításának gondolata, melynek feladata a tömegigényt kielégítő műfajoknak, elsősorban a népszínműnek és általában a könnyű zenés daraboknak az átvételével a Nemzeti Színház tehermentesítése volt. A Népszínház 1875-ben nyílt meg, a fővárosi magyar nyelvű színjátszás műfaji differenciálódásának első lépéseként (a Nemzeti Színház kötelezte magát, hogy sem népszínművet, sem operettet nem fog játszani). Természetes, hogy a tudományban és az irodalomban megfigyelt mozgás megfelelőjeként Budapest már csak e két színháza is az egész országból Budapestre vonzotta a legjobb színészeket éppúgy, mint a színpadi írókat. Ugyanígy a kor minden, valamit is érő színpadi műve, akár magyar, akár külföldi szerzőtől származott is, először a főváros e két nagy színpadán került bemutatásra. Innen és az itteni, ugyancsak Budapesten koncentrálódó sajtó tudósításaiból megállapítható közönségsikeren lemérve ment azután tovább vidékre — újabb tényezőjeként a budapesti ízlés és társadalmi pszichikum, azaz egy nagyvárosi és polgári mérték országos normává válásának. A millenniumtól kezdve a város színházi élete különösen mozgalmassá vált. Új színházalapításokra került sor. A Nemzeti Színház és a Népszínház mellé a millennium idején lépett be a Vígszínház, majd 1897-ben az operettszínházként induló Magyar Színház; utóbbi, miután e területről 1903-ban a frissen alakult Király Színház kiszorította, profilt váltott, és legjobb darabjaiban az addigra felnőttes ízlésében önállósodott, művelt városi polgárság mo-