Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

gos funkcióihoz való illesztésére, és ezeknek az épületek külsejével való összehangolására is; az új funkcióknak megfelelő homlokzatok azonban szabad kezet adtak számára újfajta dekorációs stílusok alkalmazására. Végül is a szecesszió egyfajta változata lett az eredmény: egy magyaros építészeti díszítő stílus kialakítása. Lechner azoknak a törekvéseknek vált a kezdeményezőjévé, amelyek az eklektikának már többé-kevésbé tudatosan hadat üzenve a szecesszió vagy legalábbis a feléje mutató irányok zászlaja alatt Budapest városképében is megjelentek. A város új építkezésein már egyre sűrűbben jelentkeztek az új stílusok, hogy az első világháború előestéjére aztán megjelenjenek az új építészet technikai lehetőségeit elődjeikhez képest immár minőségileg másként felhasználó, a szecesszión is túlmutató, a szerkezetet a felesleges díszítőelemek maximális lehán• 21 tásával bemutató épületek is. Bármilyen látványos volt is az épített város külső képének átalakulása, az urbanizáció meghatározó tényezői közt tovább növelték jelentőségüket azok az elemek, melyek kevéssé látványosak, ám a falakban, az utcák talajában megbújva a város zavartalan funkcionálásának legfontosabb tényezői: Budapest közműveire gondolunk. A közművesítés legfontosabb területének, Budapest csatornázásának munkálatai az 1870-es években indultak meg; a millennium éveire Budapest csatornázása, legalábbis a város belterületén, elérte a kor általános európai színvonalát. Az 1914-ig 21. A városrendezésre és -építésre: Dr. Schmelhegger Árpád: Városépítés. In: Á negyven éves Budopest. I. m., 378-419. tartó korszakra már csak az 1896 előtt megindult nagy munkálatok befejezése maradt. A vízellátásban a városegyesítés idején a válságjelei mutatkoztak; a következő húsz esztendő a végleges és immár megfelelő kapacitású vízmű megépítéséért a növekvő igényekkel való versenyfutás jegyében telt el. A millennium napjaiban úgy látszott, hogy Budapest vízellátása sikeresen megoldódott. A városfejlődés 1896 után megnyíló korszaka azonban a vízműépítés újabb válságának jegyében kezdődött. A közönség ugyanis sem a káposztásmegyeri vízműből, sem az 1897-re elkészült újlaki vízmű-bővítésből érkező vízzel nem volt megelégedve, sem menynyiségét, sem minőségét tekintve. A vízművek vize később fokozatosan javult. Ám a további fejlesztések ellenére 1914-re a népességszám növekedése miatt Budapest a vízellátásban is új, további bővítést igénylő problémákkal került szembe. Budapest urbanizációjának következő döntő eleme, a gáz mindenekelőtt a város köz- és magánvilágításában játszott — 1873 és 1896 között még csaknem kizárólagos — szerepet. Budapest gázfogyasztása állandóan emelkedett. A magánháztartásokban is ekkor kezdtek megjelenni a gáztűzhelyek első fajtái. A gázvilágítás egészen az első világháborúig megtartotta vezető szerepét. A fogyasztás növekedése a századelőre Budapestnek és ezáltal az esti városképnek is gyors és nagyszabású megvilágosodását eredményezte — ekkorra vált valóban alkalmassá a város egyfajta nyitott, nagyvárosias éjszakai életre is. A old.; Preisich Gábor: Budapest városépítésének története. II. köt. Bp., 1964., megfelelő részek.