Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

gáz felhasználása a háziasszony munkájának s a háztartási teendők egész szerkezetének jelentős változását indította meg. Az elektromosság használata Budapesten már korán megkezdődött, ha első lépései sokáig még csak igen szerény keretek közt mozogtak is. Az árameladásra berendezett áramfejlesztés első nagyüzemei 1893-ban alakultak meg Budapesten, részben világítási, részben mozgató energia szolgáltatásának céljával. 1896 és 1914 közt mind a közvilágítás, mind a hajtóerő esetében az elektromosság egyre nagyobb mértékű használata vált jellemzővé. Az elektromosság a város közvilágításában 1911bcn a Nagykörúton és a Kiskörúton vette át a gáz addigi szerepét. A városegyesítés és a millennium közötti korszak a növekvő város fejlődése szempontjából egyre jelentősebb belső tömegközlekedés tekintetében is előrelépett, sőt döntő minőségi fordtdatig jutott el — noha a tömegközlekedés legnagyobb terhét viselő lóvasút első vonalainak még a városegyesítés előtti megnyitását sokáig nem követte hasonló folytatás. 1887-ben viszont már megindult az első villamos próbakocsija a Nagykörúton. Ettől kezdve Budapest közlekedésének fejlődése alapjaiban már a villamosvasút jegyében állt; 1889-től gyakorlatilag már csak villamosvonalak épültek. 1893-1896-ban aztán az Andrássy út alatt, a Gizella (ma: Vörösmarty) tértől a Városligetig megépült a kontinens első földalatti vasútja. Vonalát a felszínen a megállók díszes pirogránit házi22. A budapesti fogaskerekű vasutat 1873 és 1890 között építették a Városmajorból kiindulva a Sváb (ma: Szabadsági-hegyen át a Széchenyi-hegyig, a nyaralók és a kirándulók számára. Az kói jelezték. A kocsik a 3,5 km-es távolságot mintegy 10 perc alatt futották be. A várost egyre sűrűbben behálózó vágányokon gördülő lóvasúti kocsik, a csilingelő villamosok, az emeletes omnibuszok, melyeket a gondosan kövezett főútvonalakon csattogó patájú lovak vontattak, a földalatti vasút, az egyre forgalmasabb fogaskerekű 22 vasút és a budavári sikló: a millennium ünnepi esztendejének végén, fő vonalaiban Budapest közúti közlekedési hálózata is készen állt. A millenniumtól az első világháborúig tartó korszak budapesti közúti közlekedését már egyértelműen a villamosvonalak hálózatának kiépítése (illetve a régi lóvasúti hálózat átépítése) és a vonalak rendkívüli megsűrűsödése jellemzi. A villamosvonalak benyomultak a város belterületének nemegyszer rendkívül szűk utcácskáiba is — éppúgy, mint ahogy kiterjeszkedtek a még néptelen, de belátható időn belül nagy jövővel kecsegtető külterületekre is. (A villamosvasutak fejlődése a tömegközlekedési eszközök sorában ekkor már végleg háttérbe szorította az egyelőre továbbra is Ióvontatású omnibuszt.) A főváros utcáin a 20. század első éveiben aztán megjelentek a gépkocsik is, és számuk egyre nőtt: 1905-ben 159, 1910-ben 568, 1912-ben már 1233 magángépkocsi járta Budapest utcáit — ezeken kívül a posta is száznál több, elsősorban levélgyűjtő kisautót tartott üzemben. Nem meglepő tehát, ha már korán felmerült az igény a bérautók, taxik bevezetésére is; a taxiüzem fejlődéösszesen 3433 m hosszú, egyvágányú, kitérőkkel ellátott pályán a kocsikat egy kifejezetten e célra készített mozdony tolta. (V. B.)