Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

már nem lehetett nélkülözni magukat a kereskedőket: tapasztalataikat, kapcsolataikat és tőkéjüket. A kifejezetten üzleti tevékenységet ellátó beszerző és forgalmazó szerveket a hatóságok a kereskedelem képviselőiből szervezték meg. A háborús gazdálkodás igényei Budapest bomlani kezdő központi kereskedelmi funkcióit és hálózatát váratlanul minden korábbinál nagyobb szerephez juttatták. Ennek következménye volt, hogy Budapest nagykereskedőinek, valamint az állam magas katonai és polgári bürokráciájának közös irányításával korábban elképzelhetetlen koncentráción alapuló, roppant hatókörű és a fővárosban felhalmozódott kereskedelmi tőkét erőteljesen tovább növelő roppant monopóliumok jöttek létre. (Valódi hasznukat azonban egyre inkább a budapesti nagybankok fölözték le: legtöbbjük a háború kitörésekor azonnal hatalmasra fejlesztette áruosztályát, gyorsan bekapcsolódott a hadiszállításokba s ennek kapcsán a különféle központok tevékenységébe — finanszírozóként és haszonélvezőként egyaránt.) Fejlődésének 1873 és 1896 közötti periódusában Budapesten már nem a tőkét felhalmozó kereskedelemnek, hanem a tőkét importáló bankoknak a jelentősége növekedett meg. Az 1880-as évekre jellemző, meglehetősen óvatos, lehetőleg a régi vállalkozások keretei között maradó, a hitelintézeti tartaléktőkéket gondosan gyarapító fejlődési szakasz után 1890-től rohamos gyorsasággal — országszerte is, de Budapesten is — megindult az új bankok és főleg a takarékpénztárak alapítása. 1896-ban Btidapesten már 17 bank, 10 takarék- és 37 hitelszövetkezet működött (1880: 11, 5, 20). A kilencvenes évek közepén éppúgy, mint 1880-ban cs 1873-ban változatlanul — sőt egyes üzletágakban erősen növekvő mértékben is — Budapest volt az ország legjelentősebb hitel- és pénzpiaca. 1896 és 1914 között, a hatalmasra nőtt tőkeerő birtokában, a nagy hitelintézetek folytatták és kiszélesítették az előző periódusban éppen hogy megkezdett behatolásukat immár nemcsak a főváros, hanem az egész ország hitelügyébe és iparába. Budapest nagybankjainak a hazai gazdaság irányításában és Budapestre koncentrálásában betöltött szerepét utolsó lépésként a budapesti értéktőzsde irányításának megszerzése teljesítette ki. (1914 után az értéküzlet is megtalálta a maga, a háborús viszonyoknak megfelelő, sajátos új formáit.) A budapesti hitelügy megerősödése a kor legnagyobb gazdasági hatalmának budapesti összpontosulása révén jelentős közvetett tényezőjévé vált a városfejlődésnek: újabb, mindennél erősebb szálakkal csatolva a fővároshoz az ország gazdasági életét. A bankok emellett jelentős összegekkel adóztak a városnak, tízmilliókkal álltak rendelkezésére kölcsöneinek lebonyolításában, jelzáloghiteleket biztosítottak a budapesti háztulajdonosoknak, és naggyá tettek budapesti gyárakat. Ezt persze megtették más városokban is, ha üzletet szimatoltak. De Budapest volt az a város, ahol mindennek fejében — ha lassanként és áttételcsen is — érvényesíteni kezdték igényeiket, szavukat a várospolitikában is, a sokfelé elágazó érdekeiknek is megfelelő városirányítás érdekében. Az 1873-1896 közötti korszakban Budapest gazdasági életében a gyáripar egyre nagyobb, az 1880-as évek végére pedig