Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

ros használta fel. 1896 és 1914 között a forgalom fő cikkei azonosak voltak az előző perióduséival: gabonancműek, nyerstermények, élelmiszerek, vas, acél és az ebből készült áruk (ideértve a gépeket), építőanyag és tüzelőanyag. 1873-tól a budapesti Áru- és Értéktőzsdének elsősorban az áruosztálya tette lehetővé, hogy a Budapestet szállítás közben már nem is érintő árucikkek forgalmának központja is Btidapest legyen, megteremtve ezzel Magyarország termény-nagykereskedelmének állandó, folyamatos vásárát. (Növekvő jelentősege legközvetlenebbül a tőzsdén forgalmazott gabonamennyiségnek az 1873. évi 3 millió 838 ezer métermázsáról az 1896. évi 9 millió 888 ezer métermázsára való emelkedésében tükröződik.) Ám 1896 és 1914 között a terménykereskedelem décentraiizálódása elsősorban az e kereskedelmet összefogó budapesti tőzsdét érintette; általa a tőzsde közvetítő és árszabályozó szerepe vesztette el jelentőségét. A magyarországi értékpapírüzletnek is a budapesti tőzsde volt a központi piaca, méghozzá sokkal inkább, mint a terményüzletnek: értékpapírokkal ugyanis vidéki tőzsdék sohasem foglalkoztak. 1873 és 1896 közt azonban a csupán Budapest kereskedelmének felhalmozása által nyújtott lehetőségek az országnak, de magának a városnak a gazdasági fejlődésében sem jelentették már azt a döntő elemet, melyet 1873 előtt jelentettek. Az 1900-as évek elejére pedig nemcsak az európai piac befolyásolásának lehetősége, hanem immár a hazai piac irányítása is kezdett kicsúszni Budapest kereskedelméből: gabonapiaca éppúgy, mint állatvásárai, egyre inkább helyi piaccá kezdtek válni, melynek irányításába a vidék gabonakereskedelme is kezdett beleszólni. A fejlődés a legtágabban vett kézműárunagykereskedelcmben a századelőre bontakoztatta ki a megváltozott viszonyoknak megfelelő, sajátos új nagykereskedelmi formát: Budapesten ekkor jelent meg a valódi nagyáruház. Különösen jellegzetes vonása az áruháznak a legváltozatosabb áruk összpontosítása: a vevők egyre inkább mindent egy helyen találhatnak meg. Nem véletlen, hogy mindez Btidapestről indult el, hiszen a kereskedelemnek ez a fajtája csak nagyvárosi viszonyok között bontakozhatott ki; feltételei: egy gazdagon rétegzett társadalom sokrétű ízlésének jelenlétével, a gazdagon rétegzett fogyasztói igények, s így az ízlés aránylag gyors változása, a társadalom szintén differenciált anyagi helyzete. 1014-től a háborús anyaggazdálkodás központjában egyre több nyersanyagnak és terméknek a kényszcrgazdálkodás alá vonása állt. Ez a bonyolult és számtalan rendeletet, szabályozást, kiegészítést igénylő rendszer természetesen alapjában a kereskedelemnek egyre erőteljesebb kikapcsolását jelentette mindezen anyagok forgalmazásából. A háború minden vonatkozásban érezhetővé váló hatalmas anyagszükségletének kielégítésére a szabad kereskedelem olyan hagyományos, a piac spontán árszabályozó mechanizmusára épített szervezete, mint az árutőzsde, már nem volt alkalmas. A piac szabályozó funkcióját a kényszergazdálkodás alá vont anyagok esetén az egyre növekvő bürokrácia, a különböző szintű és jellegű hivatali szervekből álló egyre bonyohdtabb apparátus vette át. Ám a forgalom megszervezésében