Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

Biliárdozók egy budapesti kávéházban 1900-as évek „... a fogyasztás polgáriasába típusához kötött környezet... " csupa ellenzéki képviselő jutott mandátumhoz. És bár 1910-re a volt kormánypárt országosan kivívott választási győzelme a fővárosra is kiterjedt, az öt munkapárti mandátum mellé már egy párton kívüli és három ellenzéki mandátum is került, melyek közül kettő Vázsonyi demokrata párt14. Tisza István szabadelvű párti miniszterelnök egy 1904. évi törvénysértése nyomán az ellenzéki pártok koalíciót alkottak, és megnyerték az 1905. januári országgyűlési választásokat. A Szabadelvű Párt megbukott. Ferenc József azonban nem volt hajlandó miniszterelnököt kinevezni az eddigi ellenzéki pártok szövetségének parlamenti többségéből, s a parlamentáris formák negligálásával darabonttesfőrségének kapitányát, Fejérváry Gézát bízta meg kormányalakítással. A többségben lévő ellenzék nem szavazott bizalmat a kormánynak, a megyékben és a városokban pedig meghirdették a „nemzeti ellenállást". Végül az ellenzék, minden lényegi követelését feladva, kormányra került (1906-ban ismét győzött az országgyűlési választásokon), ám koalíciójának 1906-1910 közötti kormányzásával csak lejáratta magát. A következő országgyűlési választásokon, 1910-ben e koalíció megbukott; a régi kormánypárt, amely Tisza István vezetésével Nemzeti Munkapárt néven szerveződött újjá, szerezte meg a kormányhatalmat. (V. B.)