Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
született elöljárósági törvény a kerületi elöljáróságokat mintegy az önálló községekre jellemző jogkörökkel ruházta tel; az elöljáróságot szabályszerű, gazdagon differenciált hivatallá alakította.) A fenti szervek által ellátott különböző szintű általános igazgatási teendőket az iktató, a kiadó, a levéltári, az ügyészi és a statisztikai hivatalok segítették, részint az ügyvitel technikai bonyolításával, részint jogtanácsosi, részint statisztikai funkciókkal. Külön szabályozták a szakhivatalok munkáját, így különösen a fővárosi adóhivatalét, mely ekkor már adószámvitcli hivatalra, adópénztárra, valamint adó- és illetékbehajtási hivatalra bomlott. Részletesen szabályozták a fővárosi számvevőség feladatát és teendőit, a mérnöki hivatal szervezetét, a házipénztár ügyvitelét, a letétpénztár és a gyámpénztár működését, a vásárigazgatóság feladatkörét. Az egészségügyi igazgatást a tiszti főorvosi hivatal látta el; élén a tiszti főorvos állt. A kerületekben 13 kerületi orvos, 14 halottkém, 26 kerületi bába és 7 állatorvos tevékenykedett. Az apparátust a városi egészségügyi intézetek személyzete és a városi vegyész egészítette ki. Ezeken kívül külön szabályozás alá került még a főváros népes oktatási személyzete, tűzoltósága és több speciális feladatot ellátó szerve. 1874-ben 1682 személy állt Budapest szolgálatában ( közű 1 ük 323 jutott a tulajdonkép peni közigazgatási hivatalokra). 1897-re azonban ez a létszám csaknem pontosan a háromszorosára, 4932 főre emelkedett — ám figyelembe véve a hatósági feladatok megnövekedését, a létszámemelkedés korántsem volt túlzott. A városigazgatás azonban nemcsak a város lakosságának szervezését, illetve bizonyos igényeinek kielégítését jelentette, hanem éppen ennek alapjaként a város vagyonával és jövedelmeivel való gazdálkodást is. Az egész, 1875-től 1895-ig 107 és fél millióról 305 millió koronára emelkedett fővárosi vagyonnak — melybe, többek között, különböző felszerelési tárgyak, anyagok, a város cselekvő tőkéi, ekkoriban elsősorban a kölcsönök és 1890-től a városi italmérés jogának megváltása fejében az állam által fizetett 11 és fél milliós tőke összege, valamint a haszonvételi jogok becsült értéke is beletartozott — túlnyomó részét az ingatlanok tették ki. A városi gazdálkodás alapját tényleges bevételek erősítették. Budapest ún. községi alapjának (ami gyakorlatilag a város saját háztartását jelentette) összes bevétele az 1874. évi 16 millió 557 ezer koronáról 1895-ig 54 millió 604 ezer koronára emelkedett. A városi rendszeres bevételek súlypontja 1873 és 1896 között az adókon nyugodott; ám mellettük már növekvő és jelentős szerephez kezdett jutni a város saját ingatlanaiból, illetve közszolgáltatásaiból származó jövedelem. Az ezeken kívüli bevételi források között pedig elsősorban (és kivált 1880-tól) a kölcsönök játszottak egyre nagyobb szerepet. Budapest községi alapjának összes kiadása az 1874. évi 13 millió 606 ezer koronáról 1895-ig 53 millió 464 ezer koronára emelkedett. A főbb kiadási tételek közül a közigazgatási személyzet fizetésének és nyugdíjának részesedése 12,56 százalékról 15 százalékra, az iskolaépítés költségeinek részesedése 13 százalékról 16 százalékra