Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918
nőtt. 1895-ig a személyügyi kiadásokon túl a város kiadásainak közel 50 százalékát az alapvető infrastrukturális beruházásokra, illetve az ilyen jellegű tevékenység folyamatos fenntartására fordította — olyan beruházásokra tehát, amelyeknek jelentősége a városfejlődés szempontjából vitán felül állt, jövedelmezőségük azonban kimutathatóan csekély, amortizációjuk pedig lassú volt. Az ilyen irányú kiadások növekedésével együtt nőttek nagyra a városi vagyonállag jelentősebb hasznot nem hajtó és csak lassan megtérülő elemei, ami a várost előbb-utóbb természetszerűen kölcsönök felvételére szorította. 12 A millennium körüli évek sok szempontból lezárták a városfejlődésnek a városegyesítéssel megindult periódusát. 1892-ben, végül is a dualizmus államszervezetének logikus, csak korábban még nem érvényesített következményeként, Budapest a Monarchiának Béccsel mindenben egyenrangú (tehát nemcsak fő-, hanem székvárosa) második székesfőváro13 t * sa lett. Am a városegyesítés korának a várospolitikában és a városigazgatásban érvényesülő eszméi, intézményei, rendje a millennium éveire betöltötték hivatásukat, alkalmatlanokká vagy egyszerűen szűkösekké váltak a városfejlődés akkor indtdó szakaszának addigra már kibontakozó erői számára, melyek c vonatkozásban is új feltételeket kívántak immár és teremtettek is maguknak. A millennium utáni korszakot Budapest politikai történetében a meglevő politikai szerkezet felbomlása és új irányzatok és törekvések megjelenése jellemzi. Ám a politikai magatartás és tevékenység intézményes keretei gyakorlatilag az első világháborúig továbbra is változatlanok maradtak. Változatlan maradt a fővárosi közgyűlésben a virilizmus pozíciója, és semmit sem változott a közgyűlés és ezzel együtt a városi önkormányzat hatásköre. Mindennek révén többé-kevésbé továbbra is intézményesen biztosított maradt a városi vezető réteg már megszerzett politikai pozíciója is. Azt, hogy bizonyos változások Budapest politikai életének szféráiban ennek ellenére is megindultak, először a főváros országgyűlési képviselőinek választásán lehetett észrevenni. Mert bár a választójog feltételei a világháborúig gyakorlatilag változatlanok maradtak, e merev kereteket jelentősen kitágította — főként 1896 után — részint a társadalmi emelkedés, részint a pénz inflálódása folytán a választói cenzuson egyre könnyebben átlépni tudó és így erőteljesen növekvő tömegek belépése. A kispolgárság növekvő elégedetlenségét mindennél jobban illusztrálja az a tény, hogy az ellenzék 1906. évi országos győzelme 14 által meghatározott politikai közhangulat nyomására Budapesten is, a főváros összes kerületében (leszámítva a nagyburzsoázia fellegvárát, a Lipótvárost) immár 12. A főváros gazdálkodására: Dr. Rácz Gyula: A pénzügyek. In: Á negyven éves Budopest. I. m., 232-377. old., a korszakra vonatkozó részek. 13. A „Budapest székesfőváros" megnevezést a kommunista hatalomátvétel után, 1 949-ben polgármesteri rendelet szüntette meg; a helyette alkalmazandó megnevezés: „Budapest főváros" lett. (V. B.)
