Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

tekintve) érezhető stagnálás volt. Az előző periódushoz szervesen kapcsolódott a tisztviselőréteg létszámának további nagyarányú emelkedése, ezen belül is (elsősorban az iparban és a kereskedelemben) a női munkaerő létszámának gyors megnövekedése. Ha ehhez hozzávesszük végül a fizikai munkából élők kategóriáiban megfigyelhető hatalmas emelkedést, Budapest társadalmának képén világosan felismerhetővé válnak a fejlett kapitalizmus viszonyai közé belépett társadalom ismérvei: a gazdaságilag önálló egzisztenciák létszámának lelassuló növekedése és a nagyvállalatokra jellemző alkalmazotti kategóriák, legfőképpen pedig az ipari proletariátus állandó erősödése (benne a szakképzetlen munkáselemek további folyamatos csökkenésével). A kép kétségtelenül a modern polgári elemek további erősödését is mutatja a struktúrán belül, de egyúttal annak a kor viszonyaira igen jellemző folyamatnak további erősödését is, melynek keretében a polgári egzisztenciák s kivált a középtétegek már egyre nagyobb mértékben az alkalmazottá válás révén, az alkalmazottak soraiból alakultak ki. A fejlődés, a társadalom anyagi helyzetének lassú és szerény javulása természetesen járt együtt a társadalom fokozódó vagyoni polarizálódásával is. Az első világháború egyrészt még erősebben eltávolította egymástól a társadalmi skála szélső pólusait, ugyanakkor a középosztály alsó és a proletariátus felső és egyre táguló rétegeire, valamint a kispolgárságra kiterjedően megindított egyfajta anyagi és részben életmódbeli nivellálódást is — anélkül azonban (hiszen e nivellálódás, a benne érvényesülő emelkedő tendenciák ellenére is, a növekvő háborús Kamermayer Károly főpolgármester 1880 körül Erdélyi Mór felvétele „A kilenchónapos tárgyalássorozat alatt a városegyesítés részproblémáira is megoldást találtak. "