Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

VÖRÖS KÁROLY A világváros útján: 1873-1918

népességet az első világháború nem csökkentette, sőta részben időlegesen, részben végleg itt maradt menekültekkel még növelte is. Budapest háborús halottainak számát kb. 28 ezer (egy kortársi számítás szerint 30-35 ezer) főre tehetjük. 1918-ban a főváros népessége 1 millió 10 ezer személy volt. 1873 után Budapest lakosságának korösszetétele sajátosan alakult. A 15—40 évesekből álló korosztályok az országos 37,52 százalékkal szemben 1869-ben is, 1890ben is 50,63 százalékkal voltak képviselve. Budapest ekkoriban, korviszonyait tekintve, Magyarország messze legmunkaképesebb városa volt. Korszakunkban a nők száma (az 1869. évi átmeneti kisebbségbe szorulás után), bár 1880-hoz képest 1890-re átmenetileg csökkent, felülmúlta a férfiakét, kivált a 20-25 évesek korcsoportjában. 1000 férfira 1880-ban 1068, 1890-ben 1055 nő jutott, 1900-ra pedig e szám 1071-re emelkedett. A többletet a nőcsclédeknek a bevándorlók közötti — folyamatosan magas — arányszáma okozta. A gyorsan növekvő népesség a városban nem egyenletesen helyezkedett el. A budai oldal jelentősége korszakunkban egyre csökkent: 1869-ben a főváros népességének Buda még 25, 1890-re már csak 18,8, 1900-ra pedig már csak 16,4 százalékát tette ki. A pesti oldalon a növekedés főként az alakuló iparvidékek közelében kiépülő külső kerületekben volt gyors. A növekvő népességet a VI., VIL, VIII. kerület szívta fel, bár arányaiban a X. kerület népesedése 3. Thirring Gusztáv: Budapest székes főváros a millennium idejében. Bp., 1898., a megfelelő fejezetek; Budapest félszázados fejlődése 1873-1923. Bp., 1925.9-64. old.; Dr. Pikler J. mindegyikükénél nagyobb volt. 1900-ra a belváros népességszáma az Erzsébetvárosénak még 1/7-ét sem tette ki — ugyanakkor csak a VI-VII-VIII. kerület népességszáma már több volt, mint a fővárosi népesség fele. (1870 után megtörtént a budapesti elővárosi övezet kialakulása, de megjelentek a kezdetei az ezen túlnyúló budapesti agglomerációnak is. 1890-re a népességnövekedés súlypontja arányaiban áttevődött az elővárosi övezetre. A 20. század eleje pedig az elővárosi övezet minden eddiginél nagyobb arányú benépesedését hozta magával.) Ha Budapesten már a városegyesítés korára is Magyarország legpolgáribb társadalmát találjuk, a millenniumig tartó időszak a polgári fejlődés kiteljesedését hozta magával. A negyedszázad alatt a főváros társadalomszerkezetében bekövetkezett változásokat összegezve egyrészt az ipari népesség és a szellemi foglalkozásúak (ezen belül is túlnyomórészt a hivatalnokság) létszámának erős megnövekedését, a kezdetben igen jelentős szakképzetlen segédmunkás-napszámos réteg összeszűkülését, másrészt az önálló gazdasági egzisztenciák súlyának növekedését látjuk. A kilencvenes évek közepétől induló időszak fő vonása az immáron kiépült polgári társadalom belső ellentmondásainak előtérbe kerülése volt. A társadalom átalakulásában a legfeltűnőbb folyamat az ipar és kereskedelem önálló egzisztenciáinak számában beállott, az előző periódushoz viszonyítva különösen (s kivált a kisipari üzemek számát Gyula: A népesség. In: A negyven éves Budopest. Bp., 1913. 33-44. old.