A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

ELVI DOLGOK - VARGHA MIHÁLY Elcsábítva és elhagyatva (Az EXPO építészei)

je a BIE-ben csaknem másfél évtizedig. Körösvölgyi naponta szembesült a nemzetközi kiállítási színvonal és a kőbányai »vásárváros« valósága közti fájó ellentéttel. Bár a Hungexpo akkor is, később is nyereséges vállalkozás volt, olyan koncepciót dolgozott ki, amely nem csupán követte volna a nemzetközi kiállítási élvonal példáit, de tartósan annak legelejére kerülhetett volna. A döntő különbség — és ez a lényeg — e koncepció és a későbbi világkiállítási elképzelések között az, hogy annak idején el sem hangzott a később oly sokat emlegetett » utóhasznosítás « szó, mivel az alapvető cél a végleges létesítmény megvalósítása volt, maga a világkiállítás csak ennek megnyitó rendezvénye lett volna. A koncepció lényege Körösvölgyi szavaival: »hosszu távon lehetőséget kínálna nemzeti értékeink, valamennyi népgazdasági ágazat szakszerű s magas színvonalú bemutatására, tartós országpropagandára. « E szavak nem »csak« magas szintű kiállítási tevékenységre utalnak. E tevékenységen belül az időszakos nagy rendezvények (világkiállítás, nemzetközi vásár) közötti hosszabb időszakokban sorozatban rendezték volna a kisebb-nagyobb szakkiállításokat és az ezekhez általában szervesen kapcsolódó szakmai konferenciákat és kongresszusokat. A legalább 3000 főre tervezett kongresszusi központ természetesen kulturális rendeltetésű is lett volna. A legnagyobb kiállítási rendezvények kivételével mindig maradt volna szabad kiállítócsarnok-terület szabadidős tevékenység, sportolás és művészeti kiállítások számára. Összefoglalva a tervezési programot: megvalósult volna az ország folyamatosan működő külgazdasági és kulturális kapuja (lakossági háttérfunkciókkal kiegészítve), amely külön költségek nélkül alkalmas lett volna világkiállítás rendezésére is. Természetesen szó sem volt sevillai típusú A-kategóriás világkiállításról, hanem B-kategóriás, mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti szakvilágkiállítást rendeztek volna — az 198l-es program szerint 1990-ben (Agrofoodfor '90). A létesítmény hosszú távú pozícióját megerősítendő, Körösvölgyi — az UFI egyetértésével és aktív segítségével — itt kívánta megvalósítani a kiállítási szakma nemzetközi oktatóközpontját is. A koncepcióhoz tartozott még, hogy egyéb sportok mellett komplett nemzetközi öttusaversenyek lebonyolítására is alkalmas lehetett volna, ha a kongresszusi központot szükségszerűen kiszolgáló szállodához — és lakossági használatra is — szánt uszoda kielégíti ennek előírásait. A leírtakból talán érzékelhető, hogy olyan nagyszabású, nemzetközi létesítmény körvonalazódott, amely nem csekély mértékben emelte volna hazánk tekintélyét— üzemeltetése pedig tartósan nyereséges lehetett volna, nem úgy, mint a csupán hónapos világkiállításé, amely önmagában általában veszteséges. A koncepció bemutatására 1981 végén döntéselőkészítő tanulmány készült, ennek előterjesztési fejezetét Körösvölgyi László írta, míg a műszaki-gazdasági melléklet elsősorban az Altalános Épülettervező Vállalat (AÉTI) tervezőinek munkája volt. Az idézet éppen e műszaki-gazdasági fejezetet kidolgozó team építész munkatársától, Halmos Györgytől származik. Tanulmányában leírja még, hogy hol találtak megfelelő helyszínt a nagyvonalú, de még-