A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

ELVI DOLGOK - VARGHA MIHÁLY Elcsábítva és elhagyatva (Az EXPO építészei)

sem irreális program megvalósítására. Tübb olyan területet megvizsgáltak, ahol a funkcionális-műszaki megfelelés mellett fontos szempont volt a közvetlen lakóterületi kapcsolat is. Legjobb lett volna az Óbudai-(hajógyári)-sziget (amely később is szóba jött), de ekkor még oly erős volt a „nagyipar", hogy ezt az ötletet le sem lehetett írni. Szintén Óbudán rendelkezésre állt viszont egy olyan terület, a régi téglagyárak hosszú sávja a Bécsi úton, amely minden szempontból megfelelt volna. Ki is dolgozták a helyszínnek megfelelő építészeti koncepciót, melynek lényege, hogy nem külön pavilonokból áll, hanem egyetlen hosszú, aránylag keskeny épületből. Ezen belül egy „vezér-passzázs"-on lehet végigsétálni, és jobbra-balra betérni azokba a csarnokokba, amelyek érdeklik a látogatót. A tervhez készített gazdasági tanulmányt az évek során mindig hozzáigazították a népgazdaság aktuális helyzetéhez, és bizonyos változtatásokat voltak kénytelenek tenni az építészeti terven is, például azért, mert a terület Kiscelli utca felőli végén felépült egy középiskola. A politikai-gazdasági csúcsvezetésen belül a nyolcvanas évek közepéig csatározás folyt a koncepciót támogatók és ellenzők között — ez utóbbiak legfőbb érve az ország nagy eladósodása volt. Végül a megvalósítást 1995-re halasztva Körösvölgyi tárgyalásokat kezdett a BIE-nél, és akkor jöttek az osztrákok. Bécs is előirányzott 3. Halmos György: Egy elmaradt világkiállítás előzményei avagy a lényeg eltűnése. In: Építés, Felújítás WS. Construma különszám, 8. old. egy EXPÓ-t, amit a város több évtizede folyó fejlesztési koncepciójába kívántak beleilleszteni. A nemzetközi iroda azonban nem jegyzett volna be két EXPÓ-t ilyen közel egymáshoz térben és időben, ezért javasolták az osztrákokkal közös rendezést. Tizenkilenc helyszín Az az érzésem, hogy ettől sokan hasraestek mifelénk, és átgondolt előkészítés nélkül, az eredeti koncepciót szinte azonnal elfeledve ugrottak bele a Bécs-Budapest világkiállítás megvalósításába. Ráadásul, ha nem is A-kategóriás, de egy grandiózus, „majd mi megmutatjuk" EXPÓ-ra törekedve. Ez azért volt végzetes hiba, mert mint említettem, Bécs mindig a saját városfejlesztési koncepciójának részeként képzelte el az EXPÓ-t, és majdnem kész infrastruktúrával rendelkezett a megvalósításához, míg Budapesten „gombhoz a kabátot" módszerrel újabb és újabb ötletek születtek arra, hogy a városnak mely részén indítható be jelentős fejlesztés, felhasználva ehhez indító lépésként az EXPÓ-t. Viszont csak néhány évvel később, EXPO és egyetem egymásra találásakor tűnt úgy, hogy közel olyan koncepció alakult ki értékes utóhasznosítással, mint amilyen a végleges hasznosítással elképzelt Körösvölgyi-féle tervezet. Az egyetemi fejlesztés ötlete — bár nem volt új, hiszen évtizedekkel korábban merült fel először a terület ilyen