A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

következőket mondja: Már az a körülmény is, hogy a zsidó-templom alaprajzában kerülni kell a kereszt-alakot, rávezet a centrális alaprajz elrendezésre, de centrális legyen az alaprajz azért is, hogy a hivők valameny-nyicn lehetőleg közel legyenek a szentélyhez és a szószékhez. Minthogy pedig a női karzatok részben homályossá teszik a belső tért, ezt felülről meg kell világítani és a felülvilágitásnak esztétikai és praktikus szempontból ideális megoldása a kupola." Stiláris szempontból is vitába szállt a mór stílust támogató „Objectivus" szal, mert szerinte a történeti példák azt igazolják, hogy a zsinagógák „stylusa mindenkor megegyezett az országban uralkodó építőizléssel... Természetes tehát, hogy napjainkba, kerülve azoknak a műformáknak alkalmazását, melyek a zsidósággal semmiféle összefüggésben nincsenek, modern és nemzeti szellemben kell templomot építenünk." Az alapelrendezés kérdésében „Objectivus" álláspontját támogatta a Magyar Estilap magát meg nem nevező levelezője, aki a Királyok könyve 6,2-37. szakaszait idézve leírást adott Salamon templomáról, és arra kérte a szerkesztőt, ajánlja a tervet az illetékesek figyelmébe.

4 Az alapelrendezés körüli viták itt le is záródtak, és a felépítmény stílusa körül folytak tovább. A vitában a laikusok fogalmai sokszor meglehetősen tisztázatlanok voltak: P. G. (Paur Géza) a Vasárnapi Újság-ban Lajta Béla tervének előépületét „arabs és mór" stílusúnak mondta, Ignotus ugyanezt „skót úri kastély"-nak titulálta, a Budapesti Hírlap kritikusa „gót építmény"-nek, míg a szakember Palóczy csak a kupoláétól eltérő „önálló stilus"-ként merte megjelölni. A kívánatos stílus megjelölésében is hasonlóképpen heterogének voltak az álláspontok. Kimondva senki sem támogatta a gótikus stílust, de a gyakorlatban, az első díj odaítélésekor mégis azt tették. (Talán a zsűri laikus tagjainak sem volt ellenére — legalábbis nem annyira, hogy tiltakozzanak ellene —, hogy a parlament közelében emelendő, hatalmas kupolájú zsinagóga azzal rokon stílusban épüljön.) Haber Samu még az „Objectivus" cikk megjelenése előtt állást foglalt a mór stílus mellett, mert a zsidó diaszpóra legfontosabb teljesítményének találta a zsidók középkori spanyolországi kultúráját. Komor Marcell szerint, amennyiben kerülendő a kereszténynek tartott gót stílus, épp annyira kerülendő a mohamedán eredetű mór stílus is. Számára összeegyeztethető volt a modern, a nemzeti és a kupola, tehát az ő igényeit kielégítette Bálint és Jámbor terve: „...különösen ajánlja ezt a tervet az a magyar zamat, a melyet inyencz szemem a műből kiérez." A vitához az ekkor már évtizedek óta Bécsben élő nagy tekintélyű műkritikus, Ludwig Hevesi (Hevesi Lajos, 1843-1910) is hozzászólt. Igaz, hogy ő nem látta a pályázat anyagát, de az arról hallottakat összekapcsolta a korábban lezajlott bécsi Jubileumi templompályázat tanulságaival, és a tőle ekkor várható következtetésrejutott, miszerint minden történeti stílus elvetendő, mert idejük már le44. Salamon király temploma Budapesten. Magyof Estilop. 1 899. március 9.2-3. old.