A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

járt, és az egyetlen megoldást Otto Wagner . , . -45 építészete tudja nyújtani. A vitát Meiler Simon zárta le az IMIT 1900-as Evkönyvében. A fiatal művészettörténész a hosszházas-centrális elrendezés, illetve a kupolaépítés kérdéseit művészettörténeti távlatból tárgyalta: az újabb zsinagógáknál, ahol az Al-Memor a központi helyről a szentély elé került, elveszett a centrális elrendezés indoka; a kupola, amely a toronynál kevésbé kötődik a keresztény templomfogalomhoz, és „monumentális hatásra nagyon alkalmas, szinte hatásvadászatra csábít", a budapesti pályázaton is központi szerepet kapott, holott a zsidó templomban a hajók keresztezésének mellőzése miatt nem alkalmazható négyczct fölé, tehát az egész teret kell vele lefödni, „a templom csupa kupola, megfelelő alépítmény nélkül. Ilyen volt az említett pályázat első díjjal kitüntetett terve: egy úgyszólván a puszta földre borított rengeteg süveg." A stíluskeresést és -keverést is eleve kudarcra kéltnek látta, a modern zsinagógában „tágas, világos teremre van szükség, hol a közönség láthat, tisztán hallhat és nyugodtan olvashat imakönyvéből". Ennek kielégítésére a történeti stílusok azonban nem alkalmasak, s ahogy a korai keresztények a saját céljukra nem alkalmazható, szűk cellájú római templomot elvetették, s a nekik megfelelő bazilikát — vásárcsarnokot — alakították át templomukká, úgy a mai zsidóságnak is a csarnoképítészet eszközeit kellene új templomai építésekor igénybe vennie. Melier Simon már fiatalon is ismerte a közönséget annyira, hogy tudta: „Gyakorlati szempontból a kérdés szinte fölösleges. A vallás conservativ; szívesen ragaszkodik a régi formákhoz; nálunk a művészeti kérdésekben különben is erős a conservativizmus; az új művészetben kevés a bizalom; viszonyaink között modern templomról egyelőre szó sem lehet." Meiler figyelmét elkerülte az a szempont, hogy a Pesti Izraelita Hitközség kifejezetten monumentális templomot, nem pedig tárgyszerű imaházat kívánt építeni az előirányzott egymillió forintjából. A történeti stílusok elvetésében, a modern építészet igenlésében közel jutott egymáshoz Ludwig Hevesi, Komor Marcell és Meiler Simon, de az meglehetősen távol állott egymástól, amit modern stíluson értettek. Hevesi Ottó Wagner érett stílusát (nem a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát!). Komor összekapcsolta a modernséget a nemzeti szellemmel, és bár nem nevezte néven, Lechner Ödön irányzatát tekintette irányadónak — és ezen a ponton szembekerült Mellerrel. „A »magyar nemzeti stilus « -— fiatal építészetünknek halálos veszedelme — ezen a pályázaton is felütötte fejét. Egy teljesen jelentéktelen, ízléstelen terv kapta a pályázaton a második díjat; nyilvánvalóan csak azért, mert stílusa állítólag magyar nemzeti. Nincs szó, mely ezt a művészeti megtévelyedést eléggé keményen ostorozza. Magyar nemzeti építő stilus nincs és nem is volt; ép oly kevéssé, mint olasz, franczia vagy német nemzeti stilus. A modern né45. l.H-i. [Ludwig Hevesi]: Wie soll mann den Leopoldstadter Tempel bauen? — Ein Vorschlag zur Güte. Pester Lloyd, 1899. 8. April.