A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

RÉGEN VOLT - GÁBOR ESZTER A lipótvárosi zsinagóga pályázata

dezést találunk; ezen körülmény a templom belsejére igen kedvező befolyással van és az elérhető akusztika, valamint az ülések elrendezése szempontjából nagyon előnyös. A tervezett előcsarnok túlságosan mély, a karzati lépcsők jól vannak elhelyezve, ámbár tagadhatatlan, hogy azok kitorkolásánál feltétlenül több szabad térre volna szükség. A templom megvilágítása nagyon előnyös s igy minden részéről könnyen áttekinthető. Kifogás alá esik azonban a második karzat túlságos mélysége; a föléje helyezett kupola sem mondható szerencsés megoldásúnak. Az építészeti kiképzés egyéni felfogású; egyes részek, különösen a végződések túlzottak" (Tervbírálat). „Több perspektívában, sőt modellben is mutatja be eszméjét az építendő zsinagóga felől, mely eszme hosszházas elrendezésben kulminál, egyéni felfogású a kiképzésben, ötletes és eredeti a részletekben" (Palóczy). „A többi tervek közül első sorban imponál a Márkus Géza építész terve. Erős egyéniség művészi megnyilatkozása, igen szép terv, de hiányzik belőle az önmérséklés és a praktikus szempontokkal való számolás" (Komor). A Budapesti Hírlap névcelen szerzője lelkesen írt Márkus tervéről: „Mindjárt az első teremben a bejáratnál feltűnik a Non ebur nec aurea jeligéjű terv hatalmas gipszmintája és ugyanennek gyönyörű rajzai. A gipszmintán a laikus is csodálhatja azt a sok geniális részletet, mely egy hatalmas forrongó, de még ki nem forrott, eszmékben bővelkedő, de közöttük nem mindig óvatosan válogató tehetség müve." A mindaddig fanyalgó Ignotust Márkus terve láttán elragadta a hév. Előbb visszautalva fentebb már idézett ironikus jellemzéseire, imigyen lelkendezett: „Mindezeket, nyíltan megvallom, talapzatul írtam egy nagyon érdekes gipszminta alá, mely Non ebur nec aurea jeligével pályázott a többiekkel, s a szerzője egy sokoldalúságában és fogékonyságában szinte fehéren izzó művésziélek: Márkus Géza. Óvakodom attól, hogy az én laikus dicséreteimmel értékét rontsam annak az elismerésnek, melyet ez a kemény legény valósággal kidaezol és kiteremt épp a legfinomabb érzékű szakbéliektől. Az ő általános művészi ihletettségéből táplálkozó hatalmas rohamának nem is áll már ellent más, mint az Iskola természetes konzervativsága. Előttünk, a művészi megújulás szomjazói előtt, éppen ez teszi őt értékessé. S ez az, amibe nekünk laikusoknak is van beleszólásunk: a Márkus terve szinte az egyetlen, mely mig szerkezetében és fölépítésében pontosan alkalmazkodik az adott térséghez, viszont formáiban élt azzal a ritka szabadsággal, melylyel az ő többi pályázó társai nem tudtak mit csinálni. A támasztó pillérekben egy csepp gótika, a tetőkiképzésben egy kis ázsiai stilus van az ő tervében is — de csak ugy, mint a jó ugrónál az ugródeszka. Egyébként szabadon és egyénien, mintegy szervesen kinő az ő temploma a földből, uj formákkal, sajátos részletekkel, melyek természetesen olvadnak egy kissé komor, de nagyon választékos egészbe, amelyet még sehol sem láttunk, de mindjárt ismerős előttünk, s ez átzuhanó melancholiájával, lávás forrongásával, játékos részleteivel s harmóniába szökkenő diszharmóniáival, hű képe annak a különös géniusznak, melynek tiszteletére kigondolták. Hogy a tanárok micsoda osztályzatot adnának rá — nem tudom. De ha Heine-nak