A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

DOKUMENTUM - GERLE JÁNOS „Kicsinyekre a legnagyobb vigyázat!"

Egy Rákóczi-úti sétáló pár azt kérdezi egy bizonyostól, tulajdonképpen mi épül az öreg Rókus helyén. Egy ismeretlen közbe szól, én elárulom, egy igen szép, gyönyörű Budapestnek nagyközönségének a számára egy Divat Szalon Áruház, az egész ország részére. Itt mindent fel lehet találni, ami egy családnak szüksége van. Ruha nagyban áll rendelkezésre, kész és rendelt is, itt hölgyek minden színben varratnak, a férfiak kész remek ruhát rendelnek, újítás, ha a vásárló el van fáradva, a híres cukrászdába be is ülhet és folytathatja a vásárlást és még egy újítás, ha egy fiatal anya nem tudja a kicsinyét senkire bízni, egy fél órára az áruházi kis óvodába beadhatja, egy hölgy vigyáz rá, 30 perc 1.- forint, elmehet bevásárolni. Kicsinyekre a legnagyobb vigyázat! Most mégis elfelejtettem valamit, azt mondtam, hogy itt mindent lehet kapni a világon, de van is most még minden állami nagy üzlet tegye lehetővé, hogy ne csak ruhát lehessen venni, vidéki városba és községekbe is eladhatnak például olyan cikket, mint pld. kerékpárokat a községi dolgozók meg kérik a hatóságot, hogy vállalja a felelősséget, ők tisztességesen fizetik, a pénzt a község küldi el az áruháznak. A vidéki és városi kereskedőnek adják a hitelt, hogy azután az meg a dolgozónak adjon hitelt. A Párt lesz a felelős, a fizetésből levonják, mert a munkás nem ér rá Budapestre járni vásárolni a nagy munka közt. Budapest, 1951. október 17. Bartos János tervező Budapest, VII. Wesselényi-u. 13. I. 4. Terv Bartos János I. oszt. posta és távírda nyugdíjas munkása vagyok. Pályán kívüli tervvel fordulok a Tervhivatalhoz, hogy szíveskednék engem mint 86 éves embert meghallgatni és pártfogásába fogadni. Saját elgondolásom szerint építünk egy örök emlékművet. A terv egy gyönyörű elgondolás és nem nehéz, mert a hely a főváros tulajdona és nem kell vita a tárgyaláshoz. Már azért is felépítjük azt a gyönyörű szép emlékművet, majd az utánunk jövő nemzedék megáll előtte és elgondolkodva, elmerengve áll. Tulajdonképpen mi is történt Nagybudapesttel és a lakóival 1944-45-ben. Ezt most mi el tudjuk mondani, de 2 vagy 300 év múlva nem tudunk már beszélni. A műemlék majd elmond mindent a rég letűnt idők borzalmairól és tanulságairól. Ez nem lesz olyan, mint az egyipto-