A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

DOKUMENTUM - GERLE JÁNOS „Kicsinyekre a legnagyobb vigyázat!"

miaké 3-5000 évvel ezelőtt a hatalmas piramisokat építették, sem öröm, sem haszon a népnek nem volt, csak százezreknek a sírás és sóhaj, gépek sehol, 50 km-ről hordták a követ azért, hogy az akkori fejedelmek abba temettessék magukat. Az én tervem a népnek készül, lesz is mindenkiben öröm és szeretetérzés. Benne lesz mindenki, a legkisebb diáktól munkások, orvosok. Ha valaki kimarad, sérelemnek érzi majd. Megértés lesz mindenkiben, hogy áldozatot hozzon és ezrével lesznek olyanok, akik szívesen dolgoznak pár órát. Most a magyar mérnök urakhoz fordulok és a terv intézőihez, hogy nemcsak fiatalok, hanem előkerülnek olyan öregek is, akik fiatalok voltak. Mikor a tervemre gondolok, nem is érzem, hogy öreg vagyok. Csak mikor az 1. emeletre fölmegyek, nem tudom letagadni, mert fogódzóm a rácsba, csak úgy tudok a lépcsőn járni. De néha úgy érzem, csak kívül vagyok öreg, mert ezen a terven egy betűvel, vagy vonallal nem járult senki. Ne haragudjanak elvtársak, hogy egy kicsit magamról beszéltem, most már a tervről beszélek. Egy hegyet kell felépítenünk, anyag van elég, már megfigyeltem több kerületet, a Józsefvárost, a Ferencvárost és ezt a VII. kerületet, ahol lakom. Az utcán és az udvaron megszámlálhatatlan kupacok görnyednek, sok cserép és tégla törmelék hever a járdákon, veszélyeztetve az emberek egészségét. Budán és Pesten sok ezer ház udvaraiba és utcáin nem kívánatos utcacsúfítók vannak, meg kell tisztítani a fővárost a sok kelle-