A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)

DOKUMENTUM - GERLE JÁNOS „Kicsinyekre a legnagyobb vigyázat!"

órán belül az orvosok kezében lehet. Föl és leszáll a repülő 2 orvosa jön a repülővel, akár vidéki falun a ház előtt a piros zászlót kitűzve. A Rókusról már volt vita, mert űgy gondoltam azt hiszem, hogy már a képviselőházban is tárgyalták már és meg volt a bizottság, megvázolták a helyet, ahol települ az új Rókus kórház, meg azt mondták Zuglóban kell, hogy felépüljön. Nagyon sok volt ellene, az országos képviselő nagyon so­kat szólt mellette, mikor a vizsga nagy volt a vita, egy képviselő elkiáltja magát, hogy a Nyugati Pályaudvarról reggel 7 órakor indul a szegedi gyors és utána jön a nagykőrösi személy, a sorompó mind zárva, utána egy rém hosszú tehervonat. Kérdezték, délelőtt, délután, este, éjjel mindig a so­rompóőrök vigyáznak, ahol ilyen nagy a forgalom, nem akarnak börtönben ülni, a nagy tanács lemondott, előfordulhatott volna nem egyszer, hogy zárt sorompó kapu előtt álló mentőkocsiban hal meg a beteg. Három-négy óra is előfordul. Én ha csak tehetem mindig figyeltem a rádiót, megrokkantam, 10 évig egyáltalán nem tudtam dolgozni, még ma sem. Három éve már, hogy fog­lalkozom ezzel a két tervvel, csak most már az is előfordul, hogy nem látok néha és közben beteg is voltam. Most már nem halok meg, amíg nem tudom az új Rókus hova épül. Úgy látom feledésbe merült azóta egyne­gyed század is elrepült és az öreg Rókus nem lett szép, hanem egy pusztai gabonaraktárral egyenlő. Komolyan mondom egy kisvárosi gazda megszó­lított a Rákóczi-úton, hogy miféle épület az, úgy néz ki, mint egy magtár. Itt a szép úton a Rókus kórház, ez híres még a külföldiek is csodálják, még mindig ott görnyed, már a nagy forgalom csúcspontjába esik a Rákóczi-út a Keletitől egyenes vonalat képez a körútig. Nagyon szépen kérem a mér­nök elvtársakat, a kertről még nem beszéltem. Amit itt bemutatok, csak egy negyede, amit itt lát a rajzból, mert nincs papír. Elgondolkoztam rajta, hogy elosztjuk kétfelé, a nagyközönségnek legyen szórakozó és pihenőhe­lye, de azért az új Róktisnak is marad a Köztársasági Kertben. Még én is szeretnék versenyezni, igaz, hogy ezen a pályán magam is kiállók, igaz, hogy 86 év nyomja a vállamat, de az is igaz, hogy nagyot for­dult a világ kereke. Minden nap másik fele van felénk a saját szemei előtt változnak más és én is harcolok szeretett szép hazámért és a magyar népért és az 5 éves Terv és szeretett Rákosiért, soká éljen köztünk és a Tervhi­vatal vezetői is soká éljenek és én is szeretném a győzelemből kivenni a részemet. Budapest, 1951. október 17. Bartos János Bpest, VII. Wesselényi-u. 13. I. 4.

Next

/
Thumbnails
Contents