A meg nem épült Budapest - Budapesti Negyed 18-19. (1997. tél – 1998. tavasz)
DOKUMENTUM - FERKAI ANDRÁS Budapest, szalagváros
A mai kor egyik legnagyobb építészi egyéniségének, Le Corbusier-nck szavai — aki nemcsak a francia szellemet képviseli, hanem világszerte elismert városrendező — fővárosunk újjáépítésére is vonatkoznak: „A mai nagyvárosok már nem tudják hivatásukat teljesíteni, elhasználják testünket, de szellemünket sem elégítik ki; a bennük mindenütt megnyilvánuló rendetlenség sérti érzékeinket és nem méltók korunkhoz. — Az európai szellem új társadalmi kereteket teremt magának, megvalósítani törekszik országok és világrészek tervgazdálkodását, és a korszerű városrendezés, a romantikus utakat elhagyva, ismét vissza kell hogy térjen minden építőművészet és városrendezés ősi alapjához: a tiszta és exact geometriához." Budapest is — mint minden régi város — egy kis központi mag körül keletkezett, és a régi várbástyák lebontása után centrálisán fejlődött tovább. A secessio idejében történt túl gyors fejlődés során, különösen a főútvonalak vezetése és az övezetek — egyéni érdektől is befolyásolva — rossz irányban alakultak ki. A város természeti adottságaival, a Duna folyásával, a hegyvidékkel nem harmonizáló, barokkos centralizmusa, a félbemaradt gyűrűs körútrendszere, zavaros, áttekinthetetlen úthálózata, hegyeknek és épülettömböknek vezetett hidjai, mindez azt mutatja, hogy általános irányelv hiányában a problémákkal Budapest városrendezése nem tudott megbirkózni. Nem feladatunk kutatni, hogy a jelenlegi helyzet az építészek, városrendezők vagy a város közigazgatási hivatali vezetőinek hibájából keletkezett-e. Nekünk városrendezőknek, akik a borzalmas pusztulás után az újjáépítést akarjuk megvalósítani, legelső feladatunk tehát oly általános irányelv lefektetése, amely alkalmas áttekinthető rendszer megteremtésére, amely számol az adottságokkal és a korszerű városfejlesztés célkitűzéseivel. Budapest nagy folyó mentén települt város, északi-déli irányban terjeszkedési lehetőséggel, kcletről-nyugat felé emelkedő talajszinttel — a pesti sík és a budai hegyvidékkel —, ahol az ősi utak, a természetes fejlődés és a természet adottságai — pl. a budai fürdővonal — mind észak-déli irányban húzódnak és ezért minden centrális törekvés természetellenes és erőltetett. Budapest kifejezetten geometrikus, sávos várostervezési rendszer kifejlesztésére alkalmas. A sávos vagy szalagrendszerű város előnye, hogy rendszerében világos, geometrikus és áttekinthető, terjeszkedési és fejlődési lehetősége gyakorlatilag korlátlan, nem keletkezhetnek túlzsúfolt gócpontok stb. A centrális városszerkezetben ezzel szemben a modern közlekedés fokozódó járműforgalma folytán a város-mag túlzsúfolt lesz, a mag körül
