Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

MIKLÓS. (Aligbirva magával, hozzá rohan.) Liszkám! édes angyalom! LISZKA. (Fölrezzen, hámul.) Mi ez? MIKLÓS. Ez a te ünnep-napod. — A tc boldogságod első napja! LISZKA. (Remegősejtelemmel.) Miklós! én nem értelek! MIKLÓS. Magyarázza meg neki, kedves, jó jegyző ur! JEGYZŐ. De kedves öcsém, nem sok magyarázat kell ide: szeretitek egymást, hát legyetek egymásé! KONTRANE. Ugy van! minek ide a sok szó, meg a komédia?! A fiam szereti, én beleegyezem, — Kontra ur megszökött, semmi köze többé hozzánk, legfeljebb ha valahol megcsíphetem, jól összeteremtem! (Erővel összeadja a Miklós és Liszka kezét.) Igy ni! (Liszkat ezirógatja s hízelkedve csókolja.) Ne félj, galambom, nem haragszom ám már! ( Csakhogy itt vagy, csakhogy megkerültél! De hol is voltál? mondd csak. LISZKA. A temetőben. MIND. Ah! LISZKA. Imádkoztam az istenhez anyám sirja felett, hogy apámmal békítse ki ott fent! MIND. (Tetszőmosolylyal.) Ah, ah! KONTRÁNÉ. (A néphez.) No, látják?! Ugy-c, hogy angyal? igazi angyal! hiszen tudtam én azt régen! mondtam is, csakhogy az a Kontra... MIKLÓS. (Hogy végét szakítsa anyja beszédének, némi boszusággal.) Veszszen a pokolba!... (Liszkához szelíden.) De hát te nem is örülsz? hát se egy jó szó, se egy mosoly nem jön ajkadra? LISZKA. Majd idővel megjön az is! Most örömem se jó szóban, se mosolyban nem tör utat; könybe tör ki két szememből, hogy szegény fájó szivemből elmossa örökre búmat! Aztán hogyha téged látlak, látom bús történetem, s ne kívánd, hogy első perezre legyen mindjárt örömem. Bízzuk istenre a jövőt; lásd, eddig hogy hányt-vetett, addig űzött, hogy bizony már a remény is elveszett — s imc, akkor adja vissza mindazt, a mit már elvett... igy mutatja meg jóságát, s hogy mennyire szeretett! (Miklós keblére borul.) JEGYZŐ. (Lekesülten.) Derék leány! éljen! MIND. Éljen! éljen! JEGYZŐ. Most pedig menjünk egyenesen a paphoz, onnan pedig a templomba! MIND. Menjünk! (Indulnak, a mint a kerítésen kimegy a jegyző, Miklós és Liszka karonfogva, éppen szembe velők belép Mrawesák, két fegyveres pan dur által kisérve.)