Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

UTOLSÓ JELENET. MRAWCCSÁK, KÉT PANDÚR, VOLTAK. MIKLÓS, LISZKA, MRAWCCSÁK. (Egyszerre, meglepetve.) Ah! ah! MRAWCCSÁK. Lizika, Lizika! megveri magát ezir isten! MIKLÓS. Félre az útból, bitang! Vigyék kendtek! (Apandúrokhoz.) PANDÚR. Előre. MRAW(CSÁK. (A pandúrhoz.) No, no! lasán! in tudok, mi a régula in töbet járta mar „per zsup" mint maga, in járta mar nimet-orszag, cseh-orszag, meg olajos ország! (Liszkához szemrehányó fenyegetéssel.) Hejh Lizika, Lizika! ha gyütte volna olajos országba velem! PANDÚR. (Meglöki.) Mars! előre! MRAWCCSÁK. (Szemtelenül.) No, wart a piszii! (Levesziasapkeiját

s kéreget.) Kirek alasan szegíny utas, — alamizsna!... TÖBBEN. Botot a hátadra! M RAWC CSÁK. (Körülnéz, látja, hogy nevetik és senki se ádsemmit, felcsapja sapkáját, lenézi a közönséget, s a pandúrokhoz.) No furt! Sajnálok, hogy lealázta magát ilyen szemit níphez! (Visszafordul.) Ala szolgája. (El.) JEGYZŐ. Mind a vizig szárazon! Mi pedig csak azért is énekszóval végig a városon! Kar-dal: Elszáradt a meggy, Rajta maradt egy! Elszáradt a szőlő szára, Tied leszek nemsokára! Leesett a hó, Van lány eladó, Ha eladó, majd megveszik Menyecskének felesketik ! (Énekelve el, mialatt a függöny legördül.) Vége.