Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón
delmi miniszter fel sem terjesztette egyegy iparosnak vagy kereskedőnek a kérelmét az udvari szállítói cím (s vele a címerhasználat) engedélyezésérc. Az udvari szállítói cím, amellett, hogy jelöli a cég stabilitását, a vállalkozásnak és a bolt vásárlójának egyaránt előkelő státuszt kölcsönöz. Az „Én is ott vásárolok, ahol az uralkodó" érzése főleg azokat ejtette rabul, akik a cím mögött konkrét kapcsolatot és nem pusztán vásárolható, de kitüntető „rangot" gyanítottak 10 . Annak feltüntetése a reklámban, hogy az üzlet tulajdonosa tagja a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesületnek, egy immár nem hagyományos kereskedelmi értékre való apcllálást dokumentál. Bár sugall valami elegánsságot is, elvégre, hogy egy „jó nevű" szervezethez tartozik a vállalkozó, itt mégis inkább a meghatározott közösséghez való tartozás jelzése a közölni kívánt információ, amely azzal hat, hogy a D.M.K.E. olvasható a hirdetésen. A reklámozó ugyan nem állítja, hogy a nála való vásárlás egyben az egyesülethez való tartozás, az egyesület támogatása is — sok olyan hirdetéssel találkozunk a korban, mely ezt teszi —, dc sugallja ezt. A szóban forgó egyesület ugyanakkor része a magyarosító egyesületi mozgalomnak, amely az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel kezdődött, a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesülettel folytatódott, s melynek a kultúra regio10. Az ún. udvari címért 500,1899 után ezer forintot kellett fizetni. 11. A D.M.K.E. 1904. december 8-án alakult Szegeden, a Révai Lexikon meghatározása szerint „azzal a céllal, hogy Magyarország déli részén fekvő vármegyéiben a magyar nemzeti szellemet erősítse, a magyar nyelv ismeretét terjessze, nális fejlesztésén túl kimondott feladata az asszimiláció elősegítése, tehát szorosan kapcsolódik a dualizmus korszakának magyar államncmzet-ideológiájához, vagyis ezen ideológia intézménye 11 . Az ilyen egyesülethez való tartozás a korban az esetleges vásárlók megnyeréséhez járulhat hozzá, hiszen a bolt e minőségében nem pusztán nemzettársra, hanem ideológiai partnerre is találhat vevőiben. Magyarországon, jogosan vagy jogtalanul, a dualista Monarchia létrejöttének pillanatától él az az álláspont, miszetint a Monarchia közös piaca gyakorlatilag nem szolgál magyar érdekeket, ezért a „nemzet" teljes szabad fejlődése az önálló vámterületet követeli meg. Az önálló vámterület majdani létrejöttéig pedig a fejlődés zálogát a fogyasztás „nemzeti" szelektivitása képezi. Ez a meggyőződés felerősödik a dualizmus válságának korszakaiban, kivált a századforduló után, s a darabont kormány utolsó hónapjaiban-heteiben új, az eddigieknél is közvetlenebb politikai tartalommal telik meg, melyet egy új intézmény a reformkori Védegyletet utánozó Tulipánszövetségben fejez ki . A tulipánmozgalomhoz való csatlakozás, e „nemzeti" ügy felkarolása, azaz egy eminenter politikai érték mögé lopja be magát a marketing a 20. század első évtizedének második felében. Tükrözik ezt Politzer idézett hirdetésének hangsúlyos szavai is: magyar munkájú, magyar gyártmány, magyar stylben, magyar gyárfellendítse a Délvidék iparát, kereskedelmét." 12. Az iparpártoló mozgalom alakulására, a Tulipánszövetségre lásd Szabó Dániel: Magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat (Egy feleségmozgalom margójára). Tekintet, 1988.2. sz. 12-24. old.
