Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón

Hirdetési kultúra a századfordulón SZABÓ DÁNIEL „Bob hashajtó a legkellemesebb." (Erényi /lé/a vyérjyszerész közismert hirdetési;.) 1889 február elején Emmerling Vilmos Károly vállalkozó a főváros tanácsához intézett beadványában kifogásolta, hogy Kammermayer Károly polgármester hirdetményét a védcrő-törvényjavaslattal kapcsolatos tüntetések ellen a hordárok ragasztották ki, s részben az Emmerling tulajdonában lévő hirdetőoszlopokra és hirdetőtáblákra. Mint előadta, privilégiuma van a hirdetmények és hirdetések kiragasztására; ráadásul a polgármesteri hirdetménnyel felülragasztották az általa kifüggesztett, a megbízói által fizetett hirdetményeket, és ebből neki kára keletkezett. Kérte a kár megtérítését. A főváros egy olyan adott pillanatban, amikor az utcát ellepik a tüntetők, s amikor Rudolf trónörökös halála miatt ráadásul országos gyász is van, kerülni akarja a hosszabb jogvitát, ezért kifizeti a 300 kiragasztott (a széthordott 2000-ből ennyi került Emmerling tulajdonaira) hirdetmény után a fájdalomdíjul követelt 27 forint 55 krajcárt. A köz- és magánérdek a hirdetésekkel kapcsolatosan nem ekkor került először egymással összeütközésbe. Mint a FővárosiLapok január 14-i száma beszámolt róla, a Fővárosi Közmunkatanács megtiltotta, „hogy hirdetési oszlopot állítsanak fel az Andrássy-út trottoirján, mert pusztán magánépületi célra közterület átengedése indokolatlan volna." 1889-ben azután a főváros 192. közgyűlési szám alatt helyhatósági szabályrendeletet alkot a hirdetmények kifüggesztésé1. Budapest Főváros Levéltára IV. 1409. b 284/1889.