Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - SZABÓ DÁNIEL Hirdetési kultúra a századfordulón
Rajz a Borsszem Jankó 1888. szeptember 16-i számából „... a Fővárosi Közmunkatanács megtiltotta, «hogy hirdetési oszlopot állítsanak fel az Andrássy-út trottoirján... » " ről. A szabályozás célja megszüntetni a várost elözönlő hirdetéshullámot, ezért a hatóság a tulajdonos engedélyéhez és hirdetési tábla elkészítéséhez köti a hirdetések elhelyezését, kivételt tesz viszont a hivatalos és választási hirdetményekkel, valamint az építkezési kerítésekkel. A Közmunkatanács külföldi példákra hivatkozva 1878-as jelentésében foglalkozik először a hirdetőoszlopokkal; 60 oszlop létesítését engedélyezik . 1888 és 1911 márciusa között Emmerling élvez monopóliumot hirdetőoszlopok, ún. Litfaß oszlopok felállítására, 1911-től ez a monopólium közüzemre, Budapest Székesfőváros Hirdető Vállalatára száll át, melyből a vállalat természetesen jelentős bevételre tesz szert. A hirdetésekért jellegüktől, a plakátok méretétől függően különböző összegeket kell tér- és ragasztási díjként fizetni. A hirdetések három kategóriáját állapították 2. Siklóssy László: Hogyan épült Budapest? Bp., 1931.555. old. 3.1912-ben a vállalat 89 205 Koronát fizetett be Budapest központi pénztárába. A negyvenéves Budapest (Értekezések a városi közigazgatás köréből) h Városi Siemle jubiláris száma. Bp., én. (1913) 285. old.