Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - LIPTÁK DOROTTYA A családi lapoktól a társasági lapokig

lésére, az urbanizációra, az infrastruktúra, elsősorban a vasút, a posta és a távíró fizikai és szellemi távolságokat legyőző szerepére. A tényleges olvasótábor feltérképezése ma már szinte lehetetlennek tűnik. A lapok példányszámai e tekintetben csak másodlagos információt adnak. Az előfizetési listák a lapok féltve őrzött üzleti titkainak körébe tartoztak, nem váltak publikussá. Csak a 20. századi statisztikák teszik lehetővé, hogy az előfizető társadalmi státusáról (neméről, koráról, vallásáról és foglalkozásáról) eligazítást nyerjünk. így kényszerűen az újságok szerkesztőségi rovataihoz, az olvasói levelezéshez és a kortársak viszszaemlékezéseihez fordulunk, és az összetételt belőlük próbáljuk rekonstruálni. A családi képeslapok olvasói körébe tartoztak a nemesi származású birtokos-tiszti családok tagjai, közöttük szép számmal városlakó polgári foglalkozást űzők, a polgári származásúak széles köre, iparos-, kereskedő-, köz- és magántisztviselő, valamint értelmiségi családok tagjai. Ide sorolandók még az alsó középosztálybeliek, a kispolgárság, kézműves, kiskereskedő, altiszti rétegek, a vidéki papok és tanítók serege. A lapokhoz előfizetés útján lehetett hozzájutni, mivel a sajtótörvények értelmében Magyarországon a század végéig kolportázstilalom volt érvényben, az 18%-os feloldás csak a napilapokra vonatkozott. Egyetlen hetilap és folyóirat sem kapott ekkor még engedélyt az utcán történő árusításra. 36. György Aladár: Magyarország köz- és magánkönyvtárai 1885-ben. Bp., 1886-1887,328-335,388-391. old.; Uő: Olvasó-közönségünk. Figyelő, 1875. október 24.505-507. Annyi bizonyos, hogy a legjelentősebb napilapok mellett a hetilapok közül a Vasa inapt Újság, A Hét és az Új Idők megtalálhatók az ország szinte valamennyi kaszinójában és kávéházában, fellelhetők még példányai az iparos- és kercskedőegyletekben, különböző gazda- és társaskörökben, egyes vendéglőkben. György Aladár óvatos becslése — az 1884-es statisztikai felmérés alapján — az országban könyvtárral rendelkező kaszinók és társaskörök számát 328-ra teszi. Az egyesületek, kaszinók tagdíját sokszor elég magasan állapítják meg, ezért a városi polgárság, hivatalnokok gyakran látogatják a kölcsönkönyvtárakat, melyek tisztán üzleti jellegű vállalkozások, és elsősorban a szórakoztatást szolgálják. Tulajdonosaik főként könyvkereskedők, akik az üzlet hátsó helyiségeiben kis olvasótermet rendeznek be a közönségnek. Itt csekély díj ellenében helyben lehet lapokat is olvasni, és főleg tegényeket kölcsönözni. Országszerte 76-nak a működéséről tudunk. Budapesten a század utolsó évtizedeiben legjelentősebbnek a Haris bazárban működő Mandel Mór, valamint Lampel Róbert és Lauffer Tivadar cége számítottak. Katalógusaikban külön tételben szerepel az általuk járatott folyóiratok és hetilapok listája. Az újság hozzáférhető még a városi közés nyilvános könyvtárakban. Ezek közül kiemelkedik az 1891-től működő Budai Könyvtáregyesülct és az Erzsébet Népakadémia, ahol az alsó középosztály nőtagold.; Uő: A hírlapok és a könyvirodalom hazánkban. Koszorú, 1883. április 1 5.237-241. old.