Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - BUZINKAY GÉZA Bulvárlapok a pesti utcán

A lap stílusát a hirdetésekhez való hasonlóságával jellemezhetjük. Tartalmilag és tipográfiailag egyaránt a hirdetések jellegét követte, ettől lettek cikkei szembeszökőek, időnként mcghökkentőek és színesek. Egy ilyen felszólítás, mint „Nézd kérlek Szalavszky!" éppúgy lehetett cím, mint egy réteges, több sorba tagolt, eltérő betűkkel írt cím („Mindenki lepaktált / Új milliók Ausztriának / Khuen és a nemzeti ellenállás") vagy tipográfiai játékok, nem ritkán a viccekre és a hirdetésekre jellemző kihagyásos, rövidre zárt vagy csattanós megfogalmazások: „Úrilány és kereskedősegéd. A Lónyai-utcai Ofélia", vagy „Mágnás egy se, pár zsidó, ezért marad el a bécsi Petőfi-ünnep". Az Est újításai közül egyike a legfontosabbaknak, ami szemléletformáló hatással is volt, hogy a politikai témák kiemelt kezelése, átlagon felüli fontossága megszűnt. Egy szerencsétlenség, gazdasági bűnügy vagy gyilkosság, de akár művészeti esemény helyileg is, terjedelmileg is, a tárgyalás-bemutatás súlyát tekintve is a legkomolyabb nagypolitikai eseménnyel azonos fontosságot nyert. Miklós Andor lapja kirobbanó sikert aratott: hamarosan elérte a napi kétszázezres példányszámot, az első világháború közepén pedig volt, hogy megközelítette afé/milliós kiadást. Riportereinek ügyessége és kíméletlen célratörése, a lap igényesen megbízható hírszolgálata ugyanakkor tekintélyt szerzett számára bel- és külföldön egyaránt. Az Est az a bulvárlap — sőt a még szélsőségesebbként számontartott szenzációlap magyar reprezentánsaként is szokták emlegetni —, amely bulvárlapnak megmaradva, megőrizve annak minden jellegzetességét, általános elismerést és befolyást szerzett. Erre nem ismerek más példát. A magyar kabaré megteremtője, Nagy Endre, visszaemlékezve életének arra az időszakára, amikor a Magyar Estilap segédszerkesztője volt, így jellemezte lapját: „...négyoldalas, kétfilléres bulvár újság volt, kérész élete arra a félórára szorítkozott, ami alatt az emberek villamoson haza 23 szoktak rohanni az ebédjükhöz." A jellemzés illik a bulvársajtó mint sajtóműfaj egészérc — az egy Az Est-zö\ eltekintve. Ezért van, hogy e lapoknak nem maradt fenn sok emléke: mert nem voltak nagy publicistái és szerkesztői, mert nem újítottak vagy fejlesztettek ki értékes formát, emlékük is elenyészett abban a percben, amikor a szemétkosárba dobták őket. A bulvársajtó társadalomtörténeti jelentősége azonban még ma sem igen ismert, pedig óriási tömeghatása miatt a téma érdemes a figyelemre. 22. Dersi Tamás: i. m. 139-154. old. 23. Nagy Endre: A kabaré regénye. In: Várod-Pest-Párizs Bp., 1 958.214. old.