Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

(Ezalatt Liszka beönti a mérget az egyik üvegbe, ei dal hallatára azonban meredten marad, mintha ismerné ezt a hangot.) LISZKA. Mintha őt hallanám! (Szeme a levegőbe néz s félkézzel nyúl az üveg után, eltéveszti s a por felét a másik üvegbe tölti, úgy hogy mind a két üveg mérges.) MIKLÓS. (Egy verset énekel s az asztalra borul, a zenészek tovább húzzák; az újrakezdésnél Liszka zokogva folytatja a második verset, mintha felelne rá.) Dal. Nincsen apám, nincsen anyám, Az Isten is haragszik rám! A/va vagyok, mint a gólya, Hej! kinek nincsen párfogója! LISZKA. (Keserű vígsággal felkapja az egyik üveget.) Ej, igyunk! éltesse kendet az Isten! (Isznak. —A czigány ok átmennek egy vígabb dalba.) MIKLÓS. (Énekel.) Jaj de sok szép szeretőm volt, De még ilyen soha se volt, Sárga reczecze piros barna menyecske Szemöldöke csalt ide! LISZKA. (Önfeledten, kezében üveggel, magát illesztgetve.) A ki így megtudott csalni. Titkon szeretőt tartani, Sárga reczecze Ne legyen több kedvese; Verje meg az Istene! MRAWC CSAK. (Felébred, Liszkára mered, rendkívüli örömmelkaczag.) Hahahaha! Lizika! Lizika, dusicska molya! (Hozzá megy.) Vissza gyütte nekem? (Csókolni akarja a kezét, megakarja ölelni, Liszka mindig kikerüli.) LISZKA. Félre! MRAWCCSÁK. No no no! satzika! hat nem hozam gyüte visza? LISZKA. Nem bizony! MRAWCCÁK. Hat akkor minek gyüte! LISZKA. C Csak!