Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - BUZINKAY GÉZA Bulvárlapok a pesti utcán

fürgén szerkesztett, minden hírt gyorsan közlő, olcsó napilapot nyújtani — írta a mutatványszám. — ...nagy és érezhető hézagot fog betölteni a magyar napisajtóban: a valódi közvélemény viszhangja lesz, azon közvéleménynek, melyet nem a miniszterek büróiban, nem ambitiósus politikusok konventikulumaiban, nem pártklubbok billiárdjai körül gyártanak — hanem azon szent és tiszteletreméltó közvéleménynek, mely — mint az erdő homályában a forrás — észrevétlenül és tisztán fakad a hazája sorsán csüggő magyar ember kebléből."

6 A publikumra, azaz a lapot vásárló közönség igényeire érzékeny beállítottság következményei egészen odáig terjedtek, hogy az apróhirdetés létrejötte is annak köszönhető. A sajtóüzlet sikere, az üzleties alapokon nyugvó lapkiadás lehetőségeinek a tudatosulása, e lehetőségek kereteinek a további tágítása hívta életre a tömegsajtót: a bulvárlapokat, majd a szenzációsajtót. A folyamat fokozatosan, lépésről lépésre és nem egyszeri változás formájában ment végbe. A bulvársajtó — amint a neve is mutatja — azt a laptípust jelöli, amelyet forgalmas nagyvárosi helyszíneken (főútvonalakon, boulevard-okon, pályaudvarok környékén, villamosokon és kávéházakban) árusítottak. Sőt: elsősorban éppen ezeken a helyeken voltak hozzáférhetők, s csak másodsorban lehetett rájuk előfizetni. Később voltak olyan lapok is, amelyekre már előfizetni sem lehetett. Az elnevezés ugyan francia eredetre utal, de a budapesti bulvársajtó mintaadója a német, elsősorban a berlini laptípus volt. A rikkancs intézménye A lapterjesztés új formáját is francia eredetű kifejezéssel nevezték kolportázsnak, az árusok neve pedig rikkancs volt. Az előbbit a múlt század utolsó harmada óta használták, az utóbbit, a magyar foglalkozásnevet Kozma Andor költő és újságíró alkotta az 1890-es években.

8 Lapárusítással hagyományosan a trafikok, könyvesboltok, vidéken pedig a szatócs- és fűszerüzletek foglalkoztak. Az olvasók többsége, a különböző körök, egyesületek, klubok és kivált a kávéházak előfizettek a lapokra. Egy század eleji megállapítás szerint: „Ha a fővárosban egy kávéház megnyílik, okvetlenül ott találjuk reklámtábláján, hogy az összes bel- és külföldi lapok kaphatók."

9 A sajtóélet belső szervezeti differenciálódása során a múlt század végén, utolsóként különült el a terjesztés területe. Amíg előfizetés alapján csak a posta szállította a lapokat, ennek a tevékenységnek kevés köze volt magához a sajtóélethez. Az előfizetéses hírlapterjesztés addig játszhatta a főszerepet, amíg tiltó rendeletek korlátozták az újságok árusítását. A kiegyezés megkötése idején, amikor az addig érvényben lévő rendeletek nagy része elvesztette a hatályát, új törvényeket és rendeleteket alkottak. Az utcai hírlapárusítás is ekkoriban kezdett elterjedni, bár olykor 6. Pesti Hírlap, 1878. december 25. (1. mutatványszám), 1. old. 8. Dezsényi—Nemes, i. m., 213. old. /. Marion Sándor: A kolportázs. Újságkiadók Lapja, 1911. 9. Újságkiadók Lapja, 1909.100. sz., 4. old. 119-121. sz. 1-7. old.