Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A PESTI UTCA ÚJSÁGJAI - BUZINKAY GÉZA Bulvárlapok a pesti utcán

szervezetlenül, alkalmilag és rendeleti szabályozás nélkül. Kossuth Lajos kiegyezés- és koronázásellenes nyílt leveleinek mozgalmi jellegű terjesztése azután megszülte az első szabályozást. Az 1867. június 26-i 1713/R. sz. belügyminiszteri rendelet a törvényhatóságokat arra hatalmazta fel, hogy — a lap bemutatása után — területükön engedélyezzék a lapok szabad árusítását. A terjesztés szabaddá tétele maga után vonta a postán kívüli hírlapszállítás megszervezését. Több kiadó saját maga vette kézbe a hírlapterjesztést. 1910 táján kezdtek alkalmazni — az expediáló magyar fordításaként — ,,kiosztó"-nak elkeresztelt tisztviselőket, de saját lapkihordókat is szerződtettek. A Légrády Testvéreknél 120 lapkihordó működött, bármiféle biztosítás nélkül; a Népszavár\á\ viszont az okozott összetűzéseket, hogy a lap visszaélt a mozgalmi együvétartozással. Az újságárusok és lapkiadók szociáldemokrata színezetű szakszervezetet hoztak létre érdekeik védelmére, a Népszava kiadója viszont arra hivatkozott, hogy „elvtársak", és ezért igen alacsony szintre nyomta le béreiket. Miután a kolportázsnak az 1890-es évek közepére sajtóműfajt meghatározó lett a fontossága, ez indokolttá tette, hogy ismét szabályozzák a kérdést. 1897. április 13-án jelent meg az újabb belügyminisztériumi rendelet „a hírlapok utcai darusításának szabályozása tárgyában", amely kimondta, hogy a lap címén és árán kívül semmit nem szabad a tartalomból kikiabálni (akárcsak Franciaországban) °, továbbá a kiadó iskolo. Róna Lajos: A rikkancs. Újságkiadó Lapja, 1900.3. sz., 8-9. old. lás gyerekeket és betegeket nem bízhat meg ezzel a munkával. Természetesen ennek ellenére rendkívüli erős verseny indult, melynek során a szabályokat állandóan áthágták. A rikkancsok „merőben valótlan, szenzációt hajhászó hírek kikiabálásával iparkodnak a közönség félrevezetésével vételkedvet ébreszteni" — tiltakoztak a lapkiadók a rendőrségnél.

11 A rikkancsengedélyt sokan arra használták, hogy a lapeladást összekössék a koldulással. A 20. század első évtizedében a napi száztól kétszázötvenezerig terjedő példányban megjelenő bulvárlapok kiadói a forgalom növelése érdekében egész rikkancs-hadseregeket alkalmaztak. A meg-megújuló szabályozások, s a szabályok állandó megszegése versenyt futott egymással. Nagyjából négyezer rikkancs működhetett a fővárosban, soraik közt szinte katonai hierarchia uralkodott, és szigorúan beosztott körzetekben mozogtak. „Az utcai kolportázsnak különös teknikája van — írta a századeleji szaklap —, valósággal olyan a szervezettsége, mint a — katonaságnak. Azok a fürge fickók, kik szélsebesen, észrevehető rendszer nélkül cikáznak ide-oda az utcákon: voltaképp egy fegyelmezett hadseregnek a stratégiájával dolgoznak. A rikkancs mindig ugyanabban a meghatározott körben szaladgál, és jaj neki, ha egy 12 másik rikkancs domíniumába téved." A főrikkancsok között voltak kifejezetten gazdag emberek is, többen állítólag évi 2030 000 Koronás évi jövedelemmel. Ok foglalkoztatták a közönséges rikkancsokat — volt, aki ötvenet —, napibérért, amely vili. Újságkiadók Lapja, 1904.50-53. sz., 12. old. 12. Újságkiadók Lapja, 1912.135. sz., 12. old