Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

RÉZI. (Fámhoz.) Te, vájjon nem a Boda-lány-e? Az régen elkerült. FÁNI. Oh persze, hisz az ragyás volt. RÉZI. Hát ha a prédás szabóé? a Nina, tudod, a kit egyik atyafia örökbe fogadott? FÁNI. Dehogy! hisz azt is ismerem, az szőke volt és szeplős. RÉZI. Hát ha festi magát? FÁNI. Ej annak az orra se így állt. RÉZI. No hát modd ki, ha jobban tudod? FÁNI. Ej, ki tudja, ki lehet? Talán nem is idevaló! Jertek, hagyjuk itt. RÉZI. Hova mennétek? FÁNI. Én haza megyek. RÉZI. Minek? FÁNI. Uzsonnálni. RÉZI. Ugyan ne okoskodj! FÁNI. No hát traktálj meg te, ha nem eresztesz! RÉZI. Oh szívesen! Tetszik tej, vaj, vagy gyümölcs? FÁNI. Mindenből egy kevés! RÉZI. No isten neki, egyszer én is leszek uri dáma, tartok szoárét! — Kati, gyere be, hordjuk ki, a mi van! — Uraim, maguk is kapnak, ha jut! ha nem jut, nem esznek! (El Katival a konyhába és nem sokára kihoznak egy asztalt, tányérokat, vajat, gyümölcsöt, tejet, kenyeret.) MRAWCSAK. Szép Lizika, Mrawesák peszéli egy jó szó magának. LISZKA. Hallom! MRAWCSAK. Szép Lizika! Szeretni mar egyszer engemet is maga! LISZKA. Ugyan ne gyötörjön vele! MRAWCSAK. Sag neked van szép kis kapitális, van mesterség sogféle. LISZKA. De én nem szeretek senkit. MRAWCSAK. Ej, hát micr nem? LISZKA. Mert nem kell senki! MRAWCSAK. De én jó fiu leszem, én fogok dolgozni, fogok magacska tartani nagyságosán, lesz maga gnédige frau, vagy a teisasszony! LISZKA. Egyik se kell. MRAWCSAK. Ej no, ne peszélik velem kegyetlenség. Vagy tudja mit? menjünk ki az Olajos országba. LISZKA. Hova? MRAWCSAK. Hát az Olajos országba. In die Walachai. LISZKA. Oláhországba? MRAWCSAK. Ja! LISZKA. Nagyon messze van!