Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert
MIND. (Gúnyosan.) Ah! éljen! éljenek! MRAWCSAK. (Éppen úgy öltözve mint az első felvonásban, lia nem egy jó nagy batyuja van „mantlizsák" alakjára kék vászonból a hátán, fején lapos simléderessapka, kezében bot;jólc/lvít. Jobbra balra köszönget.) Köszönök! Alászolgája! MIND. (Nevetnek.) MRAWCSAK. Éljen! éljen sok zsidó lányka! PANDÚR. (A nőkhöz.) Ejnye, de rajok jött a vihogás! hát nincs egyéb dolguk? TÖBBEN. Nincs! PANDÚR. Bizony pedig nem szép a szegényt kicsúfolni! LISZKA/Nagyon egyszerű viselt ruhában, feje bekötve, arcza eltakarva, kezében egy kis batyu.) Már itt is kezdődik! Óh istenem, mikor lesz már vége? PANDÚR. (Péterhez, a ki alszik.) Te, Péter, most is alszol? PÉTER. (Felébred.) No? mi baj? PANDÚR. Ki van itthon? PÉTER. Senki. PANDÚR. No hát vedd gondod alá ezt a leányt, ide való, Pestről zsuppolták, este felé majd visszajövök, még Csenterbe kell mennem. PETER. Jól van, jól, hát az a másik? PANDÚR. Az valami bolond, kiséri ezt a lányt csupa passzióból, az pedig rá se néz. (Mrawcsákhoz.) No Rafcsák. szervusz. MRAWCSAK. Szervusz brúder! komszt zurük? 'jövölsz visza? PANDÚR. Igen este felé. MRAWCSAK. No akkor iszunk kicsi nagy áldomás! ja? PANDÚR. Iszunk hát, de megbecsüld azt a kis lányt! (El.) MRAWCSAK. Óh én pecsülök nagyon! meg szeretek őtet, ojjé! (A pandúrt a kapuig kiséri s ott néma jelekkel e/búcsúznak, kezet fogva. ) LISZKA. (Leüla nagy kőre.) Jaj, de fáradt vagyok! REZI. (és a többiek kíváncsian leskelődnek Liszkára.) Vájjon ki lehet? FÁNI. A pandúr azt mondta, hogy ide való. REZI. Éppen azért fúrja az agyamat! FÁNI. Szólítsd meg. RÉZI. Nem felel az ilyen! LORINCZ. Majd megszólítom én. (Liszkához.) Hé! mutasd már az arezod, szeretnénk ismerni. LISZKA. (Nemfelel.) REZI. Ugy-c mondtam?! LORINCZ. Pedig hiába takargatja, mert ugy is megtudjuk, hogy ki! RÉZI. Hja! hiába, a bűnt takargatni szokták!