Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert
REZI. Hát ön kicsoda, ha szabad kérdeni? — KONTRA. Én? Koncra vagyok, Kontra Fridolin, gyámapja, ttitora annak az urnák, a ki előlem megszökött! S kegyetek nagyon leköteleznének, ha megmondanák nekem, hogy nem láttak-e azzal az úrral egy csinos arczu leányt, a kit különben pandúrok kisértek idáig. RÉZI. Én nem láttam TÖBBEN. Én se, én se! KONTRA. (Fáni arczátmegcsípve.) Kegyed se látta? FÁNI. (Elhárítva Kontrát.) Nem! I .ŐRINCZ. (Móriczhoz, látva Kontra tettet.) Nézd csak ezt a szemtelent, hogy barisgatja a Fánit. KONTRA. Akkor bizonyosan tartogatja valahol. No majd rájövünk arra is. Különben, kedves kisasszonyaim, folytassák a szép mulatságot, én majd néző leszek, ha megengedik. (Leülegy székre.) RÉZI. Óh tessék! KONTRA. (Szemüvegét felteszi'.) Nos, hát mivel mulatják igy faluhelyen magukat a szép lányok? (Fánitszemüvegezi.) Igazán szépek! REZI. „Haragszom rád"-dal! KONTRA. Haragszik rám? miért? RÉZI. Én nem haragszom! KONTRA. (Fánihoz, botjával rámutat.) Hát talán maga? LORINCZ. (Móriczhoz.) Hallod? „magázza" a Fánit! KONTRA. Nos? mondja ki bátran, haragszik? FÁNI. Haragszom! LORINCZ. (Tenyerét összecsapva.) Bravó, Fáni! éljen! KONTRA. (Lőrinczhez.) Nagyon elárulta magát, fiatal barátom! LORINCZ. Én nem vagyok a maga barátja, tudja! KONTRA. Most már tudom. LORINCZ. No hát! én magát nem ismerem, azt se tudom, hogy mi fán termett, nem is akarom tudni. KONTRA. De nem is kötjük az orrára! LORINCZ. Hát ne kösse! Ide is minek kötötte magát! Hivta valaki? — En az urat meg se látom! (Lenéző leg megy el előtte.) HATODIK JELENET. KONTRÁNÉ. VOLTAK. KONTRÁNÉ. (Körülnéz, meglátja Kontrát.) Ah! ez mégis hallatlan! LORINCZ. (Éppen eleibe áll.) Tessék?
