Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

s Ábris elé fordul.) Hát nézd, úgy ült a bíró, a hogy te most (háta mögé mutat), ott az ajtó, ott jöttek be s hátulról megragadtak, vagy megragadtak volna, hanem a mint észrevettem, nézd — (mutatja előbb a jobb, aztán a bal könyökét, k'ihegyesíti s lökést mutat), egy-kettő, megfordultam köztök s csak úgy szédült a hat „fogd-meg", némelyik meg a padlót ölelgette! Ekkor aztán a zöld asztalra csaptam, jaj de szép ütés volt! tánczolt rajta minden, még a bíró is féllábra ugrott! „Mit akar velem az úr? rabló vagyok én, vagy gyilkos? mi?" De biz ő kelme egy szót se szólt, csak integetett és csengetett! No tudod, aztán tódult a sok drabant, s mind nekem esett, de én büszkén lenéztem a sok árva vitézt, hozzájok se nyúltam, csak azt kiáltottam, hogy: „vezessetek, megyek!" ÁBRIS. Hát aztán? MIKLÓS. Aztán? hát 14 napig pihentem! ÁBRIS. Hát Liszka? MIKLÓS. Hát ő is fogva volt. ÁBRIS. És hogy szabadult ki? MIKLÓS. Hogy? hát úgy, hogy én bolondjába magamra vettem a lopást olyanformán, hogy az az én tulajdon pénzem volt, mint apai juss. így aztán őt felmentették; de egyszersmind, hogy tőlem örökre elidegenitsék, anyám és Kontra kivitték, hogy Liszka szülőföldjére „per zsupp" haza küldessék! ÁBRIS. És azt csakugyan meg is tették vele? MIKLÓS. Meg hát! hisz azért jöttem ide, tudod! ÁBPRIS. Nagyon furcsa dolog! MIKLÓS. Nem furcsa, hanem keserves! Mert először nem én loptam el a pénzt, tehát nem tudom, hol lehet? másodszor most kezességre vagyok szabadon, harmadszor az anyámmal perben állok, és se neki, se nekem pénze nincs, s ha a pert megnyerjük, se lesz, mert „a hol nincs, ott ne keress" Negyedszer a gseftet elhanyagolom, és ötödször ezt a „toloncz"-ra került lányt nem bírom elfelejteni! ABRIS. Biz c sok egy magyarra! MIKLÓS. Sok! de majd legyőzöm, csak egyet tudjak meg. ÁBRIS. Mit? MIKLÓS. Hogy az a leány csakugyan ártatlan-e? mert néha mégis azt gondolom, hogy — hátha mégis? ... mert tudod, gyarló az ember, szóval: most tudom meg igazán, hogy mi hát az a leány: angyal-e vagy ördög? ÁBRIS. Igazad van, most megtudhatod!