Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

MÁSODIK FELVONÁS (Városháza és a városi korcsma udvara Cseresnyésen. A háttérben roncsolt kapuoszlopok kőkerítéssel. — Kapu nincs. — A nézőtől balra fekszik a városház épülete, hosszában nyúlva, s fehérre meszelve négy ablakkal s közepén ajtó. Jobbra éppen olyan nagyságban a korcsma-épület udvarra néző része, sárgára meszelve, két ajtóval, melyeknek szélei vörös vagy kék festékkel vannak befecskendezve. — A városház szegletén nagy kődarab, melyre le lehet ülni, s a két második ablak alatt fapad, melyen a kisbíró hever.) ELSŐ JELENET. ÖRDÖG SÁRA. KISBÍRÓ. ÖRDÖG SÁRA. (Erősen markírozott arcz, mintegy 50 éves, beesett szemekkel, haja — mely erősen szürke — kuszáitan omlik itt-ott arczára és homlokára a kopott kendő alól. — Öltözete kopott, foltos, lábbelije poros, foltos bőrczipő, — a kövön ül, mellette avult kézi kosár, benne egy üveg s holmi rongy, valamint egy vászontarisznya s bot. —A mint a függöny felmegy, az üveget nézi.) Üres! (Visszahelyezi a kosárba, —a kisbíróhoz.) Péter! Péter! alszik! hejh, de szerencsés, a ki aludni tud! — Péter! PÉTER. (Álmosan.) No? ÖRDÖG SÁRA. Beigazolod-e a jegyző úrnál, hogy itt voltam? PÉTER. Be. ÖRDÖG SÁRA. Jól van, lelkem! mert tudod, nem szeretek soká itthon lenni! PÉTER. Hát csak menjen! bánom is én! ÖRDÖG SÁRA. Megyek bizony, fiam! mert jobb énnekem másutt, a hol nem ismernek. MÁSODIK JELENET. MIKLÓS. ÁBRIS. (A kapun.) MIKLÓS. Bíz úgy, Ábris, — Liszka mégis csak „toloncz"-ra került! ÖRDÖG SÁRA. (Magában.) Liszka? ABRIS. És te mégis szereted? MIKLÓS. Szeretem is, nem is! ÖRDÖG SÁRA. (Magában.) Liszka? — úgy hittak! (Mintegy magától kérdve.) Úgy-e? Persze, hogy úgy! (Sóvárogva nézi Miklósokat.) Óh! vájjon nem ő róla beszélnek-e?