Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

KONTRÁNÉ. Majd akkor mégy, mikor én akarom. — Most csak annyit mondok, hogy a fiamról tégy le, ha kedves életed, mert ha nem — úgy megkcseritlek, hogy egész életedben kesereghetsz bele! (Ela közép-ajtón.) ÖTÖDIK JELENET. LISZKA (egyedül). LISZKA. Leteszek, le, ne félj, és ne is ijesztgess; hiszen, ez már az én sorsom! El is megyek, más vidékre, messze, a hol talán jobbak az emberek, mert itt, ebben a városban én még nem találtam igazi jót! — Mit ér, hogy ez a Miklós szeret? — s én is úgy el tudom nézni, mikor együtt vagyunk, mikor meg nem látom, úgy elmulatok vele, mintha velem volna, — mit ér minden, ha nem hozzám való? Hisz az anyja világosan beszélt, és igaza is van... azaz hogy még sincsen igaza, mert én érzem, tudom, hogy cseléd létemre is vagyok olyan becsületes, mint akármelyik leány, — és hogy nincs egyebem jóságomnál, — bizony az se az én hibám! Édes istenem, miért is rendelted úgy, hogy egyiknek semmije, a másiknak pedig mindene van?! hisz ez nem igazság! — Lám, ha nekem most apám, anyám volna, — rneg egy kis vagyonom, — hát szerencsés lehetnék; hogy pedig semmim sincs, hát olyan semmi vagyok, a kit számba se vesz senki, s a kit bátran taposhat a világ! — Ej, csak igaz az, hogy: Búra, búra, búbánatra születtem, Nem igazi anya nevelt fel engem; Mostoha volt; mostoha a világ is, Száraz földben elhervad a virág is! S búra, búra, búbánatra viradtam, Örülhet az egész világ miattam; Én csak arra kérem a jó teremtőt: Teremtsen már egy igazi szeretőt! HATODIK JELENET. KONTRA, LISZKA. KONTRA. (Hálóköntös, házi sapka, papucs s csibukkal, 35 éves — az oldalszobából kidugja fejét, körülnéz, látja, hog}' Liszka egyedül van, hozzá siet.) Jó reggelt, kedves... (Ölelniakarja.)