Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

LISZKA. Hozzám ne nyúljon! KONTRA. Miért? LISZKA. Mert nem akarom! KONTRA. De én meg akarom! (Ismét ölelni akarja.) LISZKA. (Kezet emel rá.) Vigyázzon magára! KONTRA. (Hátrál.) Ej, ej, hát nem kedves ez neked? LISZKA. Nem bizony! KONTRA. Pedig én kedvesed szeretnék lenni! LISZKA. Az ugyan nem lesz! KONTRA. Pedig én nagyon elhatároztam. LISZKA. Mit? KONTRA. Hogy téged szeretlek s nem a feleségemet. LISZKA. (Lenézőleg.) Menjen! — nem szégyenli magát? KONTRA. Azt szégyenlem, hogy cseléd vagy; de... LISZKA. No, én meg azt szégyenlem, hogy ilyen uram van! KONTRA. Ej ha! te goromba! hát ezért szeresselek? LISZKA. Engem ugyan ne szeressen, mert én úgy utálom, mint a bűnt! KONTRA. No, no, no, ne tüzelj! I dSZKA. Majd tüzel az asszony mindjárt, ha kihívom! (Indul.) KONTRA. (Megfogja.) Az istenért, mi jut eszedbe? LISZKA. Az igazság! KONTRA. Hagyd el az igazságot, mert betöri a fejed! LISZKA. Hadd törje! Ereszszen el! KONTRA. (Még erősebben fogja.) Dehogy eresztelek! LISZKA. Mindjárt kiáltok! KONTRA. (Befogja a száját.) Azt a bolondot se tedd! (Jobb karjával derékon tartja, baljával a száját fogja be, s igyekszik előre hurczolni.) HETEDIK JELENET. KONTRANE. Ez is! (Összecsapja a tenyerét.) No, még csak ez hiányzott! KONTRA. (Ijedten.) Jaj! a feleségem! — LISZKA. (Kibontakozva s a más oldalra menekülve.) Látja, teinsasszony? KONTRANE. (Előrejön.) Látom! — így vagyunk? az úrfi is, a teinsur is a cselédet szereti? KONTRA. Ugyan mit beszélsz? KONTRÁNÉ. (Lábávaltoppant.) (Csitt! — Mindent láttam! Hanem hiszen végeszakad itt a mai nappal mindennek! — Az én házam nem lesz a gyalázat fészke! mert abban én vagyok az úr!