Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

KONTRANE. (Abrisra förmed.) Kisasszony? — Hm! de kivagyunk! (Liszkához, gúnynyal.) No, kisasszony! hát mit üzen? MIKLÓS. Anyám, kérem, ne háborítson tél! KONTRANE. Mit? még te háborogsz, mikor nekem mindjárt kifordul a lelkem, ha reátok nézek! Kisasszony! talán még nagysám is? (Liszkához gúnynyal.) Kérem, kedves kisasszonyos nagysám, súrolja fel ezt a padlót, mert ezek a gavallérok nagyon bepiszkolták! MIKLÓS. (Magéin kivül.) Anyám! ha még egy szót szól... KONTRANE. Nem tetszik? — tigy-e? — de nekem meg tessék az, ha a szolgálót elveszed! ÁBRIS. (Magában.) Jaj, de rosszkor jöttem! (Fenn.) Kérlek, kedves Miklós pajtás, számoljunk össze, s fizesd ki azt a kis hátralékot, mert a vasút nyolez órakor indul! MIKLÓS. Kifizetem, csak várj egy kicsit! ÁBRIS. De már hét óra is elmúlt! KONTRÁNÉ. Hát aztán, ha dél van is? — gazdálkodik az inas a gseftben, mig a gazda a konyhában kurizál. MIKLÓS. ( Reszketve a dühtől.) Menjünk, Ábris, mert a kezem már ökölre szorult; pedig ütni nem akarok! De visszajövök mindjárt! s anyám, ha addig ezt a szegény leányt bántja, vagy megsérti, olyat teszek, hogy tán még az isten se bocsátja meg soha! — Gyere, Ábris. (El.) ÁBRIS. Alázatos szolgája, jó mulatást kívánok! (El.) NEGYEDIK JELENET. KONTRÁNÉ, LISZKA. KONTRÁNÉ. No szegény leány, — hát tetszik egy kis kávé? majd én megcsinálom! LISZKA. Már oda bent van régen! KONTRÁNÉ. (Asszonyi dühvel fenyegetve.) Te, utálatos koloncz te! hát azért fogadtalak én fel, hogy a fiamat elcsábítsd? — Megállj, mert ezt megkeserülöd! LISZKA. Teinsasszony! én rögtön elhagyom a házat! KONTRÁNÉ. El bizony, de még Pestet is. LISZKA. Az már az én dolgom. KONTRÁNÉ. Meg az enyim! — Azt gondoljátok, hogy kijátszatok? Hohó! százszor szülessetek, mig annyi fifikátok lesz, mint nekem van! LISZKA. Én nem akarok kijátszani senkit, én csak el akarok menni.