Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

KONTRÁNÉ. Kéne, úgy-e? MIKLÓS. Kell is, — mert ha még maguknál hagyom továbbra is, — úgy elfüstölög, mint a többi! KONTRÁNÉ. Hm! de szép gyermeki szeretet! MIKLÓS. A milyen az anyai! KONTRÁNÉ. (Si ró hangon.)Jól van no! ezt is eltűröm, csak szidj, hiszen megérdemlem tőled! MIKLÓS. Én csak az igazat mondom! KONTRÁNÉ. Hiszen igazad van; vedd el a szolgálót s foszd ki az anyádat, juttasd koldusbotra, hiszen azért neveltelek!... MIKLÓS. Ej! minő beszéd már ez? KONTRÁNÉ. Az igazi! MIKLÓS. Nekem nem az, mert én nem tágitok. KONTRÁNÉ. Nem? (Erős határozottsággal.) No, hát én se tágitok— s majd meglátjuk, hogy ki győz. MIKLÓS. Én nem akarok perbe szállni anyámmal, se villongában élni, — de azt teszem, a mit én akarok, — az apai jusst pedig követelem! — KONTRÁNÉ. De nem kapod! MIKLÓS. Nem, ha elprédálták! KONTRÁNÉ. De nem prédáltuk! MIKLÓS. Akkor kikapom! KOMTRÁNÉ. Mig én élek, ennyit se ni! (Fittyetvet.) HARMADIK JELENET ÁB RIS, LISZKA, VOLT. ÁB RIS. (Csinos zsidó fin, tiszta magyarsággal beszél, kezében pakktáska.) Jó reggelt kívánok! MIKLÓS. Szervusz Ábris! mi kell? ÁB RIS. Hát pajtás, búcsúzni jöttem! MTKLOS. Hát csakugyan elmégy? ÁBRIS. Megyek, pajtás, mert tudod, mégis csak jobbnak látom azt! MIKLÓS. Igazad van, legalább magad ura leszel, s nem parancsol senki. ÁBRIS. Nem nekem az istenen kívül. (Kontrámhoz.) Hát mit üzen (Cseresnyésre, kedves teinsasszony? KONTRÁNÉ. Semmit! ÁBRIS. Hát te, Miklós? MIKLÓS. Én még kevesebbet! ÁBRIS. Hát maga, Liszka kisasszony?