Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

Történik: az első felvonás Budapesten, a 2-ik és 3-ik Cseresnyés mezővároskában, rövid időközönként. — Idő: jelenkor. ELSŐ FELVONÁS (Tisztességes polgári előszoba, a középen szárnyas ajtó, mely a belső szobába nyílik. —A szárnyas ajtón belől, midőn kinyi lik, két ablak közt egy szép nagy fiókos szekrény látható, benne felejtett kulcsokkal, fölötte nagy tükör, s oldalt egyéb bútorzat. — A színésztől jobbra két ajtó, az első nyitva van s a konyhát jelzi, balra a konyhával szemben ajtó, azaz külső kijárás. —A jobboldali két e/jtó között fehérre súrolt asztal, négy nádszék, az asztalon két személyre kávézó eszköz A külső kijárás mellett vasrácsos ablak, az ablak alatt egy kis kuffer.) ELSŐ JELENET. LISZKA. MIKLÓS. LISZKA. (Kávét darál, Miklós előtte áll, s egy szép virágbokrétát nyújt Liszka nak.) Tegye le! MIKLÓS. Nem teszem; vedd el, (Liszka elveszi) aztán készülj. LISZKA. Hova? MIKLÓS. Sehova, — hanem a dologra. LISZKA. Miféle dologra? MIKLÓS. Én tovább nem várok, hanem még ma kirukkolok anyám előtt azzal, hogy téged felelségül veszlek. LISZKA. Jaj, de nagy fába vágta a fejszéjét! MIKLÓS. Nagyobbá vagdalok én naponta, és addig vágom, mig végre elkopik. LISZKA. Igen, de a ténsasszony nem vágó-tőke ám! MIKLÓS. Éppen azért mondom megélőre neked, hogy ne törődj velők, akármit beszélnek. LISZKA. Hiszen ha nem az volnék, a mi vagyok, vagy ha apám, anyám volna; de tudtommal még csak rokonom sincs, — szóval: senkim a világon! MIKLÓS. Ne is keress senkit, — mindened leszek én; te az én mindenem, s együtt talán mi is teszünk egy egészet! LISZKA. Óh hiszen ha csak a fele igaz lenne annak, a miket így beszél, — elhinném egészen, — ha cseléd nem volnék; — de igy... ki tudja, mért beszél? — s aztán mit szeret én rajtam? MIKLÓS. Mindent, a mit rajtad két szememmel látok; pedig sokat látok, mert sokszor rád nézek! LISZKA. Jó, jó, csak aztán később meg ne bánja. MIKLÓS. Soha!