Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

mondani, így van a színházban is, előadás után... a színészből megint ember lesz. De te oroszlán maradsz azután is... AZ OROSZLÁN (Kis szünet után). Péter is oroszlán, mégis megcsalsz vele... MISS FLORIDA. Olyan ritkán! És nem őt szeretem. AZ OROSZLÁN (föllobbanó örömmel). Nem szereted? MISS FLORIDA. Nem. Durva, erőszakos, jókedvű... és én a finom, szomorú embereket szeretem. Te sokkal finomabb és szomorúbb vagy, mint ő... AZ OROSZLÁN. Mert az urad vagyok. Mégis az övé lettél! MISS FLORIDA. Mert itt volt. Mert nagyon akarta. Mert ember volt olyankor, amikor te oroszlán voltál. Mert tudtam, hogy szükségünk van rá... te magad is mondod. És nem tudtam magamon segíteni, ahogy te sem tudsz, se magadon, se rajtam... De nem szeretem. AZ OROSZLÁN. Azt a borbélyt szereted... MISS FLORIDA. Miféle borbélyt? AZ OROSZLÁN. Azt a hölgyfodrászt, aki ma bejött a ketrecbe, és meg­csókolt. (Miss Florida nem felel.) Azt szereted? MISS FLORIDA. Nem tudom. Szeretek valakit, nem tudom kit, akár­kit. Mindegy. Azt, aki nincs itt. Aki néha egy kedves szót mond, azt, aki azt mondja, hogy istennő vagyok, aki azt mondja, hogy szűz vagyok. Azt, aki néha egy virágos akácfaágat hoz nekem. Aki letérdel előttem. Akinek nem vagyok ostorpattogtatás és piros nadrág, hanem nő vagyok... (Csönde­sen sír.) AZ OROSZLÁN. Szentimentális vagy, mint minden állatszelídítő. Mint minden olyan ember, aki állandóan az életét kockáztatja. Sőt kétszer olyan szentimentális vagy, mert nem is kockáztatod az életedet, csak elhiteted magaddal azt, hogy kockáztatod. És így hiteted cl magaddal a többi csacsi­ságot is... MISS FLORIDA. Azt is mondta, életem erotikája. Ez is csacsiság? AZ OROSZLÁN. Nem. Az vagy. Nekem is az vagy. Életem erotikája... Én is szeretnék akácfaágat hozni neked, én is szeretnék letérdelni előtted (letérdel), és örökre lefejteni rólad ezt a piros nadrágot, amelybe a lelked be van zárva. (Sóhajt.) Hogy megint a férjed lehessek, hogy szerethesselek és utazhassak veled... Budapest... Párizs... London... de nem lehet. Igen, ha legalább még egy oroszlánom lenne... hogy nekem ne kelljen többé abba az átkozott bőrbe bújnom, és fölváltanom a másikat... én csak kikiáltó len­nek... jobban ráérnék... többet foglalkozhatnék veled, te szegény Miss Flo­rida... és magammal is meg a cukorbajommal is. Két oroszlán... a menazséria is mindjárt jobban menne... nyáron Gasteinba mehetnénk...

Next

/
Thumbnails
Contents