Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

AZ OROSZLÁN. Te! (A kocsin/ mutatva.) Ezzel az átkozott Péterrel... a szeretője vagy. Tudom, régóta. Mit csináljak? Nem tudok rajta segíteni, magamon sem tudok. Nagyon szeretlek, nem tudok nélküled élni, ami neked hiányzik, napsugár, virág, tavasz, szerelem... az vagy te nekem... Kérhetem mindazt egyedül magamnak? A napsugár, a tavasz, a virág... mindenkié. Te se lehetsz csak az enyém... Bele kell nyugodnom... és ha nem nyugodnám is bele... szükségem van rád... (A kocsira mutat.) Meg őrá is. Becstelenség, önzés, tudom... Mit csináljak? (Ordítva.) Mit csináljak? Gyáva vagyok, gyönge vagyok, beteg vagyok és élni akarok. Akármilyen nyomorultan... állatbőrben, abroncsot ugrálva és létrát mászva... élni... élni... és látni téged... megsimogatni néha a kezedet... (Megakarja simogatni, Miss Florida elhúzódik.) Látod? A kezedet se hagyod megsimogatni... MISS FLORIDA (zavartan). Most manikűröztem... Te pedig még mindig benne vagy az oroszlánbőrben... AZ OROSZLÁN. Igaz... (Leveti.) Szórakozott vagyok... Fáradt vagyok... Beteg vagyok... cukorbajos vagyok... ezerszer mondtam már neked, hogy szaharint adj, ne kockacukrot... és ma is kockacukrot adtál... MISS FLORIDA (zavartan). Bocsásd meg... megfeledkeztem róla... AZ OROSZLÁN. Mit törődtél te velem? Mit törődöl te azzal, hogy az oroszlán bőre alatt egy érző, vérző ember szíve dobog?... A férjed vagyok... MISS FLORIDA (a fejét csóválja). AZ OROSZLÁN (csodálkozva). Nem vagyok a férjed? MISS FLORIDA. Nem. Te oroszlán vagy. Amióta folyton oroszlánbőrben látlak, a férj háttérbe szorult az oroszlán mögött... Nagynéném férje ezredes volt. És nagynéném mindig csak úgy beszélt róla: „az ezredes." Én mindig csak úgy gondolok rád: „az oroszlán." Néha igazi oroszlán vagy számomra... AZ OROSZLÁN (boldogan közeledik feléje). Mancikám... M ISS FLORIDA (elhúzódik). ( "sak olyankor, amikor bent vagy a ketrecben, és én az ostort pattogtatom... olyankor azt hiszem, valóság, amit csinálok, érzem a veszedelem rettenetes mámorát, látom a közönség remegését, forró levegő csap meg, megrészegedek... Go on! Eh la hope! AZ OROSZLÁN (összecsapja a kezét). Mi hát a művészet, ha nem ez? Melyik színpad adhat neked több illúziót, szebb izgalmakat? Mit panaszkodol? Az élet komédia. De melyik komédiában van több élet, mint ebben az olcsó szemfényvesztésben, ahol mindegyikünk a legtöbbet, a legemberibbetadja magából? Álarcunk mindig őszintébb, mint arcunk. Nyugodj hát bele, úgy, ahogy én belenyugszom. MISS FLORIDA. Nem. Amikor vége van az előadásnak, rám szakad a valóság minden gyötrelme... (Az oroszlán szólni akar.) Tudom... azt akarod