Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

Tatár Péter írói művei (kiadja Bucsánszky Alajos) szanaszét hevernek az út porába terített hosszú ponyván, nagy hangon olvas fel belőlük egy nyurga legény, Hazafi Veray János árvalányhajas Kossuth-kalappal a fején, fokossal a kezében, borízű hangon megrovási kalandokat szaval s egy hatoskáért gyönyörű, szerelmes rigmusokat költ a jelentkező leányzóknak. A lövöldében porrá mállik a vízsugáron táncoló tojáshéj, a »esuzlifa« mellett csattog a pofozógép, tagbaszakadt mészároslegény óriás fakalapáccsal nagyokat üt egy rugós szerkezetre, ütése nyomán tarkára mázolt bádogemberke szökik a magasba, kilókban fejezve ki a mérőpóznán az »izomerot«. Mezítlábas, fejkendős csitri-lányok bádogkannákban friss vizet cipelnek. Olyiknak már megcsillan a szemén a korai tudás visszfénye, egy-két esztendő multán a rendőri krónikákban találkozunk vele — vagy a fogata után bámulunk a Stefánia-úton. A menazsériás sátra új attrakciókkal gyarapodott. Dobos Janit, a madárképű gyereket mutogatják benne; szörnyű, vad szerecsennek maszkirozva itt működik Köteles Vég Mihály is, a kiérdemült utcai bűvész, akrobata, kardnyelő és csepűrágó, ezúttal valódi, hamisítatlan, emberevő kannibál. Pokoli üvöltéssel veti magát egy ártatlan csirkére, elevenen megkopasztja, elharapja a nyakát, kiszívja párolgó vérét, egypár gyöngébb idegzetű néző rosszul lesz, megjelenik a rendőrség, betiltja a durva produkciót. Köteles Vég Mihály, az alacsony, tömzsi, szélesvállú ferencvárosi kannibál kénytelen visszatérni a csepürágás nemes hivatásához. Átellenben a Breslmayerrel Fisch Variété »színház«-ának ajtajában vasrúdra dőlve lebeg egy trikóba öltözött, azaz hogy vetkőzött kebeldús dáma. Lehunyja a szemét s csak akkor nyitja ki és ugrik talpra, amikor varázsvesszejével megérinti a kikiáltó. »Melusina, a szép hableány — magyarázza — felébredt delejes álmából, a zenekar megadja az utolsó jelt s az előadás azonnal megkezdődik.« A szép hableány, aki láthatóan a legszebb férfikorban van, belibben az ajtón, a zenekar — vagyis egy hallatlan erejű, minden egyéb zajt elnyomó mechanikus verkli — rázendíti a Toreadort s az előadás csakugyan megkezdődik. Pár lépés csak innen a Fényes-féle panoptikum és plasztikon, amelyben életnagyságú viaszbabákon lehet megismerni — csakis felnőtteknek — az élet rejtelmeit a pihegő, bűbájos odaliszktől kezdve szegény III. Napoleonig, akit abban a pózban mutat be, amint éppen az operációs asztalon szenved. Hullámzó járású hajóhinta csábítgatja a tengeri betegség ellen beoltottakat, a »hoppla-hopp« bódéjában karikákat lehet dobálni fába tűzdelt