Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

IRODALMI TÜKÖR - HELTAI JENŐ Yvette Guilbert

és újságjaink sok esztendeig elkeseredetten harcoltak azért, hogy a műsorban helyet szorítsanak a magyar szónak is. Az orfeumok és mulatóhelyek könnyen és kényelmesen azzal védekeztek és velük a főkapitány is, hogy nincs magyar kupié. Ma komikusan hangzik, hogy akkor hazafias kötelesség volt magyar kupiét írni. Mi, fiatal újságírók mégis kiverekedtük a kötelező magyar műsort is, eleinte csak néhány számot, színpadra segítettünk magyar színészeket is, hiszen sok volt akkor már a színész, és kevés a színház. Nagy munka volt. Hős Terka, a szerény kis magyar énekesnő, nemcsak nevével volt Hős, hős volt azzal is, hogy „első szám" volt, olyankor énekelte megható magyar nótáit, amikor egy lélek sem ült még a nézőtéren. Lassan-lassan mégis mindenütt elnémult a német szó. Amikor Oroszi mester német társulatával a Rostély utcából beköltözött az Uránia pompás színházába, elkésett. Új színházából kifogyott a régi közönség, új pedig nem akadt többé. A fehér pamutkesztyűs, cilinderes bécsi komikusok, a mosónőnek öltözött Donau Weïbchenok, a csicsergő francia gommeuse-ök, a csipkés női nadrág, az óriási legyező és a kápráztató ékszerek együgyű és kétértelmű színpadi világát Yvette Guilbert úgy kavarta föl, úgy söpörte el, mint jeges szél a szemetet. Akkor híres volt már. Interjúra érdemes. Jól beszéltem franciául, gyermekkoromban kezdtem tanulni, mesterem monsieur Rocher volt, ízig-vérig francia és katona. Bal karját és bal szemét Szebasztopol ostrománál veszítette el. Őrnagy volt vagy ezredes. Jókedvében olykor kivette üregéből az üvegszemét, és tenyerén táncoltatta. Mi mindenen kellett keresztül mennie, amíg Budapesten megfeneklett, és francia leckék adásából tengette életét. Eletem titokzatos alakjainak hoszszú sorában ő volt az első, ő hintette el gyermeklelkemben a regényesnek és a kalandosnak a csíráját, amelyet utána aztán mindenféle szélhámosok, hamiskártyások, szemérmetlen házi szegények, állandó konok kölcsönkérők, nemzetközi ügynökök, detektívek, kémek ápoltak és bontottak kis elbeszélések és humoreszkek hamar hervadó virágaiba. Amikor a művésznő öltözőjébe léptem, derékig meztelenül ült tükre előtt, az arcát festette. Hátra se nézett, csak a tükörből látta az ismeretlen fiatal újságírót. Kedvesen elbeszélgetett velem. Elmondta, hogy négy évvel ezelőtt még elárusító lány volt egy nagy cipőboltban. Onnan indult el a világhír felé, ahogy sok esztendővel utána a film egyik istennője, Greta Garbo, a kalaposboltból. Egy színész beajánlta valamelyik kis színházba. Kis szerepét rosszul töltötte be, trikóját annál jobban. Emiatt az újságok meg is dicsérték. Ez nagyon elkedvetlenítette. Örökre elbúcsúzott a színészettől, énekelni tanult, és reggeltől késő estig a város nagy könyvtárait bújta, a klasszikusokat olvasta, a francia chanson történelmével, elmúlt szá-