Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)

A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban

végre a zsidók polgári és politikai egyenjogúságát (1867: XVII. te), Kiss József vérbeli mesehős módjára, hét évi bolyongását megszakítva Pestre ment szerencsét próbálni. Később egy olvasói levélre válaszolva így emlékezik életének erre a szakaszára. „Igenis, voltak nekem is olyan éveim és kinek nincsenek azok közül, akiket egy magasabb hivatás láza kerget és földönfutóvá tesz, akik predesztinálva vannak, hogy tolmácsai, kifejezői legyenek a közérzésnek, annak, ami a lelkek mélyén szunnyadoz, akár szóval, akár kőben, akár ecsettel. Ismeri Ön az úszólápot? Azt a magányos külön világot, mely nem tartozik sehova, de mindennel, ami rajta van, madárfészekkel, kagylóval, nyíló nympheákkal és hervadásra született egynapi moszatokkal csak megy, bujkál, eltűnik, azután nagy távolokban újra felmerül, hogy ismét nyoma vesszen valahol. Ilyen magányos úszóláp voltam én is sok-sok esztendeig. Felmerültem, lemerültem, engedtem a parancsoló szeleknek, a tépázó viharoknak, hányódtam, tűrtem és szomjúhoztam. Pest kelletlenül fogadta az írót. Mint annyi szerkesztő- és írótársa, Kiss hosszú évekig élt nyomorban. Munkaadója, a Deutsch-cég korrektorként alkalmazta, majd 1871. január 1-étől több mint két éven át szerkesztette a Vértesi Arnoldtól megörökölt Képes Világ című hetilapot, amely egyre kisebb olvasói érdeklődést vonzott. Verseivel, írásaival töltötte meg a lapot, ám jóformán senki nem volt kíváncsi rá. 26. Kiss József felolvasása a Népopera maíinéján 1914. január 25-én. In: Kiss József és kerek osztola. Bp., 1934.47. old. 1874-ben, fél évvel a Képes Világ megszűnte után (lapjától Kiss búcsúversben köszönt el — Egy képes lap halálára), Deutschék új ötlettel álltak elő. Képes Regénycsarnok címmel vérbő, izgalmakkal teli, „modern" ponyvasorozat megindítását határozták el, s a vállalkozáshoz képzett kivitelezőt kerestek. Az idők során folklorizálódott, a szakirodalomban általánosan elfogadott, jószerivel magyarázkodó, némi restcllkedéssel vegyes legenda szerint: „Az első regény megírásával Kisst bízták meg, de nem hivatalos számítással, hanem véletlenségből: Agai Adolf (aki Deutschék társlapjainál, a M agyarországnál, a Nagy Világ-ná\, valamint a Képes Le/pná\ volt szerkesztő — Cs. T.) csupa tréfából kérdezte Kisst, hogy nem vállalja-e el a regényt? Kissnck pénzre volt szüksége, megszívlelte a feltételeket, melyek bizony más körülmények között vérig bántották volna, de most a dolog komikumát erőszakolták ki, s megkezdte a regényt." Az irodalomtörténet-írás váltig tartja magát ahhoz a szájhagyomány útján elterjedt állításhoz, hogy a szerződési „feltételekben egy olyan regényről van szó, melynek nem szabad irodalmi értékűnek lennie. Az indoklása egyszerűen az volt, hogy a népnek nem kell az ideális eszmékért küzdő, tehát brutalitások nélküli regény. A regény főeleme legyen a szerelem, mert e tárgykör sok szabadságot biztosít az Írónak s alkalmat ad a csapongásra, kihívja a fantáziát s a mescszövés érdekességét biztosítja."

28 Valószínű azonban, hogy a kiadó nem esztétikai, hanem legföljebb temati2/. Glatz Károly: Kiss József. Irodalmi tanulmány. Bp., 1904.37. old.