Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban
tó ajándékok: órák, olajnyomató képek és hasonló prémiumok, amikre az előfizetőnek jussa lesz, csak igen csekély portóköltség megtérítése ellenében. A spekuláció az volt, hogy akár a szakácsné, akár az úrnő a kezébe jutó füzeteket cl fogja olvasni, kíváncsi lesz az érdekfeszítő folytatásra és meg fogja rendelni a regényt... Másnap aztán be is állított a kolportőr a rendelő harcával, amelyet legtöbb esetben csakugyan aláirt vagy a szakácsnő vagy az úrnő, de sokszor mindakettő. Aki azután az ilyen rendelő-bárcát aláírta, az meg volt fogva hosszú-hosszú időkre, mert a regényt húzták száz, kétszáz, sőt háromszáz füzeten végig is." 22 Máshol így folytatja: „Nem arról a ponyvairodalomról van itt szó, mely rémregények formájában befészkelődött a jobb családokba is..., hanem azokról a két-ötkrajcáros füzetekről, amelyeket piacokon, búcsúkon, hetivásárokon árusítottak, különösen ünnepnapokon, és amelyeknek a nép körében annál nagyobb keletjük volt, minél kiáltóbb cimek alatt jutottak forgalomba és minél szenzációsabb tartalmat ígértek. Arról a ponyvairodalomról, amelyet annak terjesztői nemcsak hetivásárokon tényleg felállított ponyvák alatt bocsátottak áruba, hanem amellyel azután városról-városra és faluról-falura jártak házalni. Ez a valóságos ponyvairodalom speciális hazai termék, amelyet az ötvenes évek táján egy Bucsánszky Alajos nevü könyvnyomdász létesített egy pár népies iró segítségével. Ezek közül még a mai nemzezedék előtt is ismert név a Tatár Péter 22. Révay Mór János: írók, könyvek, kiadók, [gy könyvkiadó emlékiratai. 1. köt. Bp., 1920.54-55. old. neve. A Bucsánszky által kiadott füzetek közül a legkapósabbak azok voltak, amelyek Rózsa Sándorról, Sobri Jóskáról és Bogár Imréről terjesztettek sok-sok legendaszerü mondát és hőstettet és gondoskodtak róla, hogy az érdeklődés a világhírre vergődött, egyébként felakasztott vagy agyonlőtt zsiványok iránt állandó maradjon... Hiszen igaz, hogy jelentek meg ezek közt a ponyvairodalmi füzetek közt ártatlanabbak is, történeti leírások, mesék, tréfás elbeszélések, de igaz az is, hogy mindezek a füzetek oly módon voltak megírva, hogy csak butitó hatással lehettek az olva»23 sora. Révay visszaemlékezéséből kiderül, hogy szerinte a ponyva selejtes, pusztán tömegigényeket kielégíteni kívánó szórakoztató kiadvány, amely kifejezetten a kiadó haszonszerzése végett született. A rövid terjedelmű, általában sorozatban megjelenő, néhány illusztrációval is színesített olcsó füzetes vállalkozás, melyet nem könyvkereskedésben, hanem hirdetés, előfizetés vagy kolportázskereskedelem útján lehet beszerezni, vallja Révay, az olvasó alantas ösztöneire, az ábrándozásra vagy a kíváncsiságra épít. A kiegyezés korabeli ponyva azonban az ebben foglaltnál valójában tágabb kört ölelt fel. Ide soroltak ugyanis mindent a „komoly" és a „magas" irodalmon kívül, vagyis mindazon alkotásokat, amelyek témájuknál — és nem esztétikai értékeiknél — fogva „nem olyan szépek" vagy „alantasak", mindent tehát, ami „nem való" a kanonizált, az „igazi" irodalomba. Minőségi szempontból van tehát 23. Uo. 90-91.
