Tömegkultúra a századfordulós Budapesten - Budapesti Negyed 16-17. (1997. nyár-ősz)
A VÁSÁRLÁS ÉS A SZÓRAKOZÁS INTÉZMÉNYEI - CSÁSZTVAY TÜNDE A Hét bagoly esete a magyar irodalomban
különbség a ponyvairodalom és „a jobb családok körébe is befészkelődött rémregények" között. A témával fél évszázaddal később foglalkozó Békés István más szempontok szerint vizsgálta a kérdést, mint a ponyva külsődleges vonásait hangsúlyozó Révay. Békés szerint: „a ponyva szó mint bizonyos fajta nyomdai termékek megjelölése — eredetileg a legegyszerűbb néprétegnek szánt, kezdetleges igényekkel számoló nyomtatványok közkeletű terjesztési módjára: a vásárokon árusító asztal helyett földre terített ponyvára utalt. Ponyvának tehát az olyan alpárian mulattató, kezdetlegesen oktató nyomtatványokat nevezték, amelyet vásáron, ponyváról árusítottak — ebből született az aljairodalom jellegzetesen magyar neve. A vásári ponyva azonban hamarosan magára vette az egész hatalmas szaporulaté népirattömegnek: a bárhol, bárhogyan árusított históriás, regényes, vallásos, trágár, babonás és elmetágító verses vagy prózai füzetkiadványoknak egybesűrített fogalmát. Néhány évtized múlva, a terjesztési formák fejlődésével a ponyva fogalmából kihullt a vásári ponyváról történő árusítás képzete, s főként művelődési-társadalmi szempontú bírálatok-támadások hatására, kiszűrődött belőle a fércművek, selejtirományok, olcsó kalandregények eltúlozva általánosított és általánosítva pejoráló gyűjtőneve. Ponyvaregénynek nevezték a XIX. század végén elterjedt, nem ponyváról árusított, hanem ügynökök által kihordott folytatásos bűnügyi és kalandfüzetsorozatokat is, minthogy az olvasók akvi24. Békés István: i. m. 6-7. old. 25. A törvényről, Gerő András: Zsidó utak és magyar keretek a XIX. rálása a lakások ablakán reklámként kéretlenül bedobott ingyenfüzetekkel történt... A ponyva meghatározói között találunk tartalmi, formai és értékelési elemeket, de ide tartozik a célba vett közönség rétegződése, a nyomdai külső és végső soron a terjesztésnek a vásárok, búcsúk, sokadalmak ponyváitól, sátraitól a 'bedobós' regények olvasófogó trükkjén át a falmelléki, kapualji ládák és az újságosbódék szemcsábító kirakodójáig vezető számos változata. A ponyvát ezek szerint jellemzi, hogy tárgya elsődlegesen érdekfeszítő, izgalmas, szenzációs, feldolgozása túlnyomórészt dilettáns, tudálékos, álnépi, hogy külleme igénytelen, ára olcsó, terjesztési módja hangos, erőszakos, nemegyszer furfangos vagy éppen csalárd... bár a ponyva és az irodalom lényegében végletes fogalmak, vannak köztük olyan átmenetek, fedések, kölcsönhatások, amelyek gyakorta nehézzé, nemegyszer bizonytalanná teszik a határok éles megvonását." 24 De mennyiben érvényesek a ponyva idézett meghatározásai Kiss József készülő művére, a Budapesti rejtelmek-tea Kiss József mint ponyvaszerző Kiss József rémregény-folyamának talán éppen az a legfőbb tanulsága, hogy kétségeket támaszt a ponyva egyértelműnek tűnő fogalmát illetően. 1868-ban, amikoraz 1849. július 28-án az országgyűlés által elfogadott, de már élet25 be nem lépő törvény után kimondták században. In: Uő: Magyor polgárosodás. Bp., 1993. 295-317. old.
